Igazságos-e, és mit lehet tenni?
A helyzetem a következő. 20 éves fiú vagyok, épp főiskolát végzek.
Még két fiútestvérem van. Az egyik a legidősebb hamar lelécelt otthonról, nem nagyon szerette a szüleinket. Mindig beleszóltak abba mit csináljon, semmi nem volt jó nekik. Elment megnősült, és mindenféle ügyeskedésekkel(általa is bevallottan nem mindig törvényesen) hatalmas céget hozott össze. A másik bátyám elég ellentéte neki. Nem sok minden izgatta, nem szeretett tanulni, lusta volt, 12-ig aludt. Ha épp dolgozott csak azért tette,hogy legyen motorja, kocsija, de haza semmit nem adott. Melóból melóba ment, 1 évnél sehol nem húzta, vagy kivágták, vagy lelépett. Egy gyenge szakmunkása van, azt is épp hogy lerakta.
Amikor a legidősebb bátyám megcsinálta a céget, maga mellé vette a bátyámat, nyilván mert benne jobban megbízott ,int egy idegenben, igy jobban tudta csinálni a lefizetéseket, fekete melósokat stb. A kezdő fizetése kb 500 ezer ft volt, kb 6 évvel ezelőtt. Ez mára kb 750 800 ezerre rúg. Anyámék is ajnározzák, hogy milyen jól keres, bezzeg én...Én otthon vagyok tanulok. Segítek a ház körül, anyámék is elég jó módúak, sok minden ökörségre költenek százezreket. De rám alig akarnak valamit. A sulit is kínnal keservvel fizették ki. Mindig azzal példálóznak,hogy a középső bátyád milyen jól keres, és magának köszönheti. Sőt a bátyáim még nekem magyaráznak,hogy dolgozzam suli alatt is, mert szegény apuék nem bírják. Pedig tudják,hogy nem ez a helyzet. Én jól tanulok, szorgalmas vagyok, segítek otthon, őróluk ez egyáltalán nem volt elmondható .Nem tudom irigylik-e ezt, vagy csak rosszindulatúak, de semmi segítő szándékot nem érzek bennük. ha suli mellett dolgoznék is, meg otthon is segítek, meg magánélet is, plusz van egy örökletes szív problémám is. Egyszerűen nem bírnám, valaminek ez a rovására menne.
Igazságos-e ,hogy a középső bátyám a semmi hozzáállásra, tanulmányaira kb 800 ezret keres, míg egy orvosprofesszor kb 200 ezret, igazságos-e,hogy ilyen családi háttérrel tönkre akarnak tenni, mert jóval többre vihetnem magam erejéből tisztességesen, mint ők? De segítség nélkül nem menne.
Igazságos-e ,hogy anyámék is nekik adnak igazat, pedig tudják,hogy amijük van az nem maguknak köszönhetik, főleg a középső bátyám. Igazságos-e hogy elvárják,hogy nekik segítsek szinte az egész szabad időmben, és a bátyáimmal példálóznak, hogy bezzeg ők..csakhogy nekik ne kelljen semmi áldozatot hozniuk?
Mert egyikre sem kellett sulira költeni, mert tettek rá magasan. "De mégis valakik lettek" Jól tudják,hogyan. Ez lenne az egyetlen út, lopni csalni? És tanulás nélkül keresni 800 ezreket havonta, csak azért mert az öcsém, és hasonló gerinctelen jellemű mint én? Aki meg tanulni akar, saját eszéből boldogulni azt meg kicsinálni?
Mit lehet tenni ilyen helyzetben?
válasza:Nem akarlak elkeseríteni, de tisztességesen nem fogsz többet keresni, mint ők. Mármint tisztességesen is lehet ennyit keresni, sőt sokkal többet is, de alkalmazottként soha.
Tudod miket nevelnek az iskolákban? Alkalmazottakat. Ők már tudják ezt, és lehet ezért néznek le.
válasza:Igazság nincs.
Tenni: semmit. Folytatod, amit kezdtél. 20 vagy, ha jól tanulsz, és utána sikerül elhelyezkedned, hamarosan, néhány éven belül megléphetsz otthonról. Kitartás!!!
válasza:Köszönöm a válaszokat.
annak üzennék azért valamit, aki azt írta e el vagyok varázsolva, és a szüleim vissza akarnak rángatni a földre, meg lehet dolgozni suli alatt is.
Nem hiszem,hogy az lenne a természetes,hogy csak azért küldjünk valakit valami sz.r melóba,hogy szokja az életet. miért kéne nehezíteni az alapból nehéz életet, ha van mód rá,hogy könnyítsék? Ez csak önzés, hogy nekik ne kelljen semmit vállalni, de nekem kelljen azért. Szívesen csinálom, de egy idő után az ember önbecsülése kiabálni kezd.
Nem irigylem tőlük, mert valóban nem sok idejük marad még a saját gyerekeikre sem(legidősebb bátyám). Nem mondom,hogy maffiózók, és semmi munka nincs abban mait elértek, de közel sem annyi amennyit ilyen rövid idő alatt összehoztak. nem tudom mi lesz velem, mit kezdek a sulimmal, de maradok önmagam, és nem áldozom fel magam a pénz oltárán.
válasza:én írtam, hogy a gyerekeim maguktól elmentek dolgozni az egyetem alatt, pedig nem kellett volna, még lakást is kaptak.
A szavaidbólén csak nagyfokú sértődöttséget és " én jobb vagyok mint ők" érzést hallok ki.
Végezheted az iskolát, annyit kapsz, hogy ezzelgondod ne legyen. Mégcsak nem is egy húzós dolog (nem tudommilyen szakra jársz) főiskola, azt nem olyan vészes elvégezni.
Még mindyg nem tudom mi a bajod? Beszólogatnak, elvárják, hogy segíts. Rendben. De fizetik a költségeidet, hagynak tanulni. Az hogy te hogyan ítéled meg őket,az egy dolog, de miért kell sírnod?
válasza: válasza:Kedves Válaszoló, akinek a gyerekei egyetem mellett is tudtak dolgozni.
Ha valaki fel akar építeni valamit egy darab papírból, annak tennie is kell érte, ergo nem munkára meg bulira fordítja az idejét, hanem tanulásra.
Persze hogy semmit sem ér a diploma, ha nincs tudás mögötte.
válasza:Van tudásuk,és dolgozni is megtanultak.
Egyikük sem keres 400 ezer alatt, 2-5 évvel az egyetem elvégzése után. 2 programozó matematikus, és egy genetikus. A munka és a tudás nem zárja ki egymást
válasza:Véletlenül sem bántásból írom..
..de csak nekem jutott eszembe a leírás olvasása közben, hogy lehet, hogy mindez nem is feltétlen ennyire sarkos, mint ahogy a kérdező leírta, csak ő így akarja látni??
Bár értelmesnek tűnsz, így nem lenne okom megkérdőjelezni, csak hát ha mindenki körülötted a-t gondol/lát/mond/tesz, akkor Te hogy hogy ennyire b-t? Hisz nem is lenne érdekük annyira mindenben...
Amúgy ha ezt nem nézem, akkor a válasz, amit már más is írt: nem igazságos, de nincs is mit tenni.. Elvégzed a sulidat, és megpróbálsz a saját lábadra állni..
vagy esetleg egy nagy beszélgetés és tisztábarakás a családdal face-to-face, hogy ha más nem azért, hogy jobban érezd magad, és tisztázódjon pár kérdés..
Én csak azt szeretném hogy én is megkapjam azt ami jár, és amit szívből adnak. És itt van gond. Szívből nem adnának semmit. Csak a minimum minimumát. És rossz látni,hogy mindenre megy pénz, de arra,hogy nyugiban tanulhassak, nem jut semmi. És ha költeni kell rá, jönnek azzal,hogy jaj mi lesz velünk emiatt? És a bátyáim is adják alájuk a lovat. Semmi támogatás, semmi együttérzés, szeretet.
Attól,hogy valaki egy család tagja, nem kell egy követ fújnia velük, nem kell ugyanannak fontosnak lennie, mind a többieknek. És ha nem ugyanolyan, nem kell így semmibe venni. Ez ami a legjobban fáj, és ezt semmivel sem lehet megmagyarázni, szépíteni ferdíteni. Ha én így érzem akkor az már régen rossz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!