Túlzott anyai szeretet vagy mi ez?

"Mondjátok itt neki, hogy lépjen le. de nem olyan egyszerű ám az. Otthagyni az egyetlen embert aki a közvetlen családodból még megmaradt neked, ráadásul úgy, hogyha te lelépsz akkor ő totál egyedül marad, mert se családja, se barátai semmi. Tudom, mert nálunk is ez van."

De b*sszus ember, így a végén nemcsak az anyja lesz egyedül, család, barátok nélkül, hanem ő maga is! Ez így egyszerűen nem normális. Mások is leírták: milyen anya az ilyen??? Aki arra tartja a gyereket hogy neki társasága legyen, érzelmileg zsarolja, manipulálja, rátelepszik, irányítja? Azt ne mondd hogy ez így rendben van. Az ilyen anya nem anya, hanem egy BETEG ember!!!

Mutasd ki anyukádnak, hogy szereted és mindig számíthat rád, de ettől függetlenül éld a saját önálló életed is.Ezt senki más nem tudja megtenni helyetted.Ne hagyd magad zsarolni!Bele kell kezdeni és kész, biztos lesznek eleinte nehézségek, de előbb-utóbb be kell látnia, hogy már nem vagy csecsemő.

Más választás nincs.Ha nem lépsz, így fogod leélni az életed.Még talán nem késtél le mindenről teljesen...

Én is egyedül maradtam a családban az anyukámmal, apu halála után, és valahogy nálunk is kialakult ez a szitu, hogy én lettem a barátnője, és én is kikértem mindig a véleméynét minden döntésem előtt, ugyan középsuli óta nem laktunk együtt, de minden nap telefonáltun a hétvégét otthon töltöttem stb. Ez nekem nagyon kényelmes volt egy darabig, de így 25 után már nem volt olyan vicces, hogy se barátnőim se barátom csak anyám.

Külső segítséggel (családállítás) sikerült valamellyest lecsökkenteni a kapcsot, (persze mindig ott lesz ha szükségem lesz rá), de meg kellett tanulnom a saját életemet élni, ami nem könnyű. Ezek után lassan kezd kilakulni a baráti köröm, és jó érzés, ha valmit én egyedül, anyám segítsége nélkül érek el.

Úgyhogy hajrá neked is lépned kell!

ma 11:26

Nem mondtam, hogy ez normális dolog. A saját példámon is látom, hogy gáz, bár nálunk azért nincs ennyire elfajulva a dolog. De baromi nehéz kilépni belőle. A tudat, hogy csak te vagy neki és otthagyd, még akkor is ha tudod, hogy így soha nem lesz normális életed. Akkor is nagyon nehéz. Szerintem a kérdező is felfogja, hogy ez így nem lesz jó, de attól még nagyon nehéz hátatfordítani valakinek akinek csak te vagy, bármennyire is elveszi az életedet.

Én is így jártam, v legalábbis nagyon hasonlóan, azzal az eltéréssel, h én laktam albérletben, férjhez mentem, gyereket szültem, de ezeket már itthon, anyunál. Tehát visszaköltöztem, és ideköltözött a férjem, ide született a fiam.

Ez nagyon kényelmes dolog ám, csak édesanyám meghalt.

Én pedig itt maradtam a fájdalommal, és azzal a tudattal, h még tojásleveset sem tudok főzni.

Míg albérletben voltam, anyu mindig csomagolt egy heti kaját, hétvégén kimosta a cuccaimat, soroljam még?

Kicsi túlzással, még a mosógépet sem tudtam bekapcsolni, mikor hirtelen itt hagyott anyu.

Ennek lassan két éve, ma már nem csúszok el számlákkal, majdnem mindennap van meleg étel, de csak az tudja, h ez milyen keserves volt, aki már átélt ilyet.

Mi anyuval tényleg egymás életét éltük, össze voltunk nőve, nem volt elég a fájdalom, h anyu nincs többé, jöttek a hétköznapi gondok, sokszor gondoltam azt, h vége, feladom. De ott volt a férjem és a fiam.

Csak azt tudom tanácsolni, h szépen lassan szakadj le anyukádról, semmiképp se hirtelen, kis lépésekkel csak.

Ne kéredzkedj el sehova, én tudom pontosan, h mit érzel, egy-egy buli alatt azon törtem a fejem, h szegény anyu, egyedül van otthon...

Nagyon nehéz dolgok ezek, de muszáj lesz, mert mint látod a példámból, előbb-utóbb muszáj elszakadni, és így sokkal rosszabb...

Utolsó!

írtam hogy az én anyám se egyszerű eset, mert pld az én anyám mindent túlparáz, és ha rajta múlana, akkor kinézem belőle elviselné ha mindig itt lennék neki, mert nem tudja elviselni hogy felnőttem már. És előszeretettel zsarol érzelmileg stb

De pld nálam nem jelenti azt hogy nem vagyok önálló. Tudok főzni, 12 évessen csináltam az első paprikáskrumplimat:) ugyh van gyakorlatom azóta, a házimunkában is kiveszem a részem, pld van 1 nagy kertünk, amit bizony gondozni kell forgatni,kapálni locsolni, és elég nehéz.

Mósógép se jelent gondot:D

Csodálkozok rajtad. Ez azért túltesz a képzeletemen. Mondjuk szerintem ebbe te is hibás voltál mert ha férjhez mentél egyszer, akkor nem te voltál az asszony a családba hanem az anyukád. Szerintem ezt a józan ész diktálja hogy összepakolok, vagy ha éhes vagyok főzök, és ha jön a számla akkor befizetem, és nem várok anyámra hogy majd megcsinálja helyettem. Jééézusom

Félreértettetek.

Én mindent meg tudtam csinálni, de csak úgy, ha anyu mellettem volt.

Értsd, ő megmondta, h tojásleves legyen, és elmondta, h h kell csinálnom. Ha nem megfelelő lábosban készítettem, ment a kiabálás, h nem hiszem el, h még mindig nem tudod, h melyikben szoktuk csinálni.

A csekkeket anyu összekészítette, persze elvittem a postára, aztán odaadtam anyunak a befizetést igazoló szelvényt.

Dolgoztam én is három műszakban, ápoltuk a nagyszüleimet, pelenkáztuk, etettük őket, hosszú éveken keresztül, közben lediplomáztam, stb, tehát nem ölbe tett kézzel ültem. Csak egészen más, ha mindezeket egyedül kell csinálnod, nekem a férjem keresztbe szalmát nem tesz, értsd úgy, h még maga után sem viszi ki a tányért.

Én nem tanultam meg anyutól, h minek mi a menete, mert anyu mindent kézben tartott, nem állt össze a dolog, egészében nem is láttam, h mi az élet.