Anyós a baj. Mit tehetnék? Eltilthatom?

Finoman fogalmazva, meg nagyon szeret az anyósom. Az áskálódási után az érzés kölcsönös lett.

Azzal kezdődött, hogy esküvő előtt kaptam egy lakást a szüleimtől, miután a nagyszüleim meghaltak.

Rögtön fúrni keztdett, mondogatta a férjemnek, hogy csak azért megyek hozzá, hogy eltartassam a fenekem.

Mikor felújítottuk (festés, nyílászárócsere) akkor kijelentette, hogy csak a férjem alhat ott náluk, én maradjak az oldószerszagban. Ekkor már várandós voltam.

Azért is kardoskodott, hogy vetessem el a lányunkat. persze mikor megtudta, már elmúltam 12 hetes. Ezen is hisztizett egy sort.

Ababa megszületése után valami rettenetes lett.

Ő akart lenni a szuper ANYUKA. minden nap jött, volt hogy reggel fél hétkor, mindenbe beleszólt, mindent jobban tudott, ect.

Egy hónapig tűrtük, mert mégis csak a férjem anyja, majd határokat szabtunk.

Havi egy nap, reggel nyolctól délután ötig.

Sok morcoskodás után beletörődött. Viszont képes volt betegen is eljönni.

Miután elmúlt a lányunk két éves, néhány órára megengedtem, hogy elvigye néhány órára magához.

Akkor ismét tiltani akartam, mert a lányom rengeteg káromkodást megtanult, az új élettársának köszönhetően.

Most négy éves a gyerek. Balkezes.

mindíg szidja ,ha a "csúnya" kezét használja, mert azt csak a majmok használják szerinte. Én is és a fia is balkezes.

Illetve a férjem kétkezes, mert anyuka átkényszerítette. Amit jobb kézzel ír, azt nem lehet elolvasni, amit balkézzel az meg gyöngybetűs.

Utolsó mocskolódása szerint, én nem csinálok semmit, csak otthon ülök (két idős nénit is gondozok a házban), meg kitartoatom a fenekem. Mindezt a gyerek szájából hallottam vissza.

Az utosó húzása múlt hétvégén volt. Ekkor már megbeszéltük, hogy vigyázzon a szájára, mert eltiltom.

Ebédre vitte át, 11kor, úgy volt, hogy hatra hozza vissza.

Fél nyolckor elmentem hozzájuk kocsival, gondolván, hogy a lányom már fáradt, nem gyalogoltatom haza.

Kopogtam, csengettem, senki sem válaszolt, csend volt.

Kétszer hívtam, kinyomta. SMSt küldtem, hogy ajánlom, vegye fel, mert különben nem állok jót magamért.

Ekkor felvette, kérdeztem merre vannak.

Nagy hebegve előadta, hogy a gyerek elaludt, mert sokat játszottak. Mondom itt állok az ajtóba, akkor adja ki, kocsival vagyok.

Ekkor kibökte nagy nehezen, hogy nem otthon vannak, hanem vagy ötven kmre, a pasija családjánál.

Címet kértem, először nem akarta megadni, mert majd a nyolcórási busszal hazajönnek.

Ekkor bepipultam és kijelenetettem vagy a címet adja, vagy hívom a rendőrséget.

Egy putrihoz mentek, szó szerint. Mindketten ittasak voltak egy kicsit.

A gyerek az autóban sírta el magát, hogy nem akar idejönni többet, mert az élettárs két unokaöccse bántotta őt, húzták a haját, löködték.

Kérdeztem, miért nem szólt a Nagyinak. Őszólt, de a nagyi azt mondta ne legyen tápos.

Szó szerint dühöngtem neki másnap, a férjemmel együtt, de még a saját állításait is meghazudtolta.

A férjem jelentette ki hogy felejtse el az unokáját.

Ez nagy szó, mert eddig nem nagyon szólt vissza az anyjának, ez az én feladatom volt.

Anyós ma reggel hívott, hogy neki láthatási joga van a gyerekre, és ha nem visszük át hozzá minden hétvégén, akkor elveteti tőlünk. Persze, tudom, hogy elvenni nem fogják.

De tényleg át kéne vinnem, legalább kéthetente hozzá? A hétvégi eset után nem akarom!