Min spóroltok a családoddal/egyedül?

A szüleimtől kicsi gyerek koromtól kezdve azt hallgatom, hogy mindig legyenek igényeim. Ez annyit jelent, hogy havonta megyek kozmetikushoz, kéthetente manikűr-pedikűr, évente 3-4szer fodrászhoz(csak vágatni, mert a hajamat nem festetem), tusfürdőn nem spórolhatok, mert csak egy van, amitől nem jön elő az ekcémám, megveszem a drágább sminkeket, arcápolókat, szedek vitamint.

Ruhát viszont csak a turiban veszek. Ott is ugyan olyan jó márkás cuccokat lehet venni pár száz forintért, simán körülnézek egy bolhapiacon, mert ott is nevetséges összegért tudok hozzájutni bizonyos dolgokhoz. Nálam ebben merül ki a spórolás.

Mindezt 18 évesen csinálom meg. Most sokan mondanák, hogy anyuci meg apuci pénzén. Hát tévednek, mert 16 éves korom óta nem kapok zsebpénzt(adnának a szüleim, de én mondom, hogy inkább tegyék félre, mert biztos jól fog jönni amikor a saját lábamra állok). 14 éves koromban 4 hétre nyáron kimentem Ausztriába gyümölcsöt szedni. Ezt két évig csináltam. Aztán 16 éves koromtól elkezdtem dolgozni eladóként szombatonként egy zöldségesnél, nyáron hétköznap is. 17 évesen a zöldséges mellett segítettem a nyári táborok szervezésénél. Idén nyáron már lesz olyan csoport, akit egy 17 éves lánnyal fogok vinni táborozni.

Ezzel nem dicsekedni akarok, hanem azt mondani, hogy nem csak igényeim vannak, hanem teszek is értük. Ezt is kiskorom óta hallgatom a szüleimtől. Mindig azt mondják, hogy meg kellene változtatni azt a közmondást, hogy "Addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér!", arra, hogy "Ha rövid a takaród, varrjál még hozzá!"

18/L