Történt már mással is olyan, hogy elszakadt élete nagy szerelmétől, összeházasodtak mindketten mással, esetleg gyerekek is lettek, de néhány év után újra egymásra találtak, elváltak a párjaiktól és azóta boldogan élnek együtt?

Szia!

Ez a mi történetünk,még számomra is hihetetlen:

Még a gimiben történt,volt ott egy srác,már az első pillanattól kezdve vibrált köztünk a levegő,de külső körülmények miatt titkolnunk kellett mindent,így csak "lopott óráink" voltak,aztán a gimi után elváltak útjaink...

Ő a légióba! ment(ez egy másik történet)engem külföldre sodort az élet...mielőtt elment arra kért,hogy bízzak benne,még hallani fogok róla...

eltelt pár év(3)és egyik nap a postaládámban egy táviratot találtam,melyben a halálhírét közölték(egy veszélyes bevetés,más nem vállalta),akkor ott azt hittem,hogy mindennek vége,de sosem tudtam elfelejteni az utolsó mondatát..

közben persze akadt udvarlóm,de esküvőről még nem volt szó..

egyik nap a parton jártam(Duna-part),régen állandóan ott lógtunk,volt egy "saját helyünk" is,gondoltam elnézek arra,és mikor mentem,hallottam,hogy valaki gitáron játszik,olyan ismerős volt az a dal,és mikor odaértem,nem tudtam megszólalni sem a döbbenettől...

Ő ült ott,először azt hittem,hogy képzelődöm,hiszen ő halott,de nem,visszajött,ahogy akkor megígérte(titokban mindig hittem benne,és minden este ezt kívántam),és bár eltelt pár év,de azóta semmit sem változott,ez volt életem eddigi legcsodálatosabb délutánja,visszakaptam egy embert...

Biztos van ilyen, hogy az ember rossz döntést hoz, és később rájön, nem így kellett volna lennie. De azt hiszem én ezért nem hagynám ott a gyerekeimet, és a jelenlegi férjemet, ha egyébként "itt is" minden klappol.

Te beszéltél már az illetővel (akivel volt ez a kötelék)erről?

Ő hogyan vélekedik? Mert hiába a szép szerelmes holtodiglan-holtomiglan sztori, ez mindkét fél részéről így kell, hogy legyen... Ha így van és ő is így érez, akkor nem számít, van-e bizonyítékod az ártóval szemben, elhiszi neked, hogy te nem tettél semmit.

Azért engem is érdekel az első ember sztorija. Hogy lehetséges az, hogy halálhírét terjesztették? Mi lett azután, hogy meglátták egymást a Duna-parton?

És nem lehet, hogy külön kérésre egy ismerőse terjesztette a halálhírét, hogy véglegesen kilépjen az életéből?

Bocsánat, hogy ilyen hangulatromboló vagyok, de annyiban igaza van a második válaszolónak, hogy az élethez NEM CSAK szerencse kell, az ilyen tetteknek nagyon is van oka...

Az első vagyok,gondoltam reagálok,mert felmerült 1-2 kérdés,bár ez már nem igazán tartozik a kérdéshez...

Természetesen a táviratot a halálhírrel nem ő küldte,hanem a "felettese",mindenki úgy tudta,hogy nem élte túl a bevetést,bizonyítékaik is voltak állítólag...

Egyébként a bevetésről semmit sem tudok,nem tudom mi történt,nem beszélhet róla,a légió egy zárt világ,és én ezt tiszteletben tartom,ő erre esküdött fel annak idején(bár nagyon kíváncsi lennék rá)

És hogy a viszontlátás után mi történt?

Én egy darabig sírtam a boldogságtól,a meglepettségtől,aztán megtörtént minden,ami annak idején tilos volt:)