Van értelme így együtt lenni?

Én kérdeztem fentebb, hogy a saját vágyaiddal tisztában vagy-e.

Most meg azt kérdezem, hogy amikre most vágysz (pörgés, spontán vad dolgok) azokat valaha átélted-e már az életed során?

22N

Én vagyok a kérdezgetős lány. Átbeszéltétek már a témát? Őszintén, alaposan?

Nem akarlak elkeseríteni, de nem biztos, hogy így tudtok egy úton haladni.

22N

Van egy nagyon rossz hírem. Te nem élted ki magad, sajnos erre ezt lehet mondani, vagy alapvetően más a természeted. Én olyan vagyok mint a pasid, szeretek itthon lenni, kettesben, ha van valakim. most nincs, de így sem járkálok össze-vissza, mert én ilyen vagyok. Viszont te más vagy. Ha most ezt visszafojtod magadban, később (mondjuk 5 év múlva) erőteljesebben fog rajtad kijönni, és akkor meg robban az egész addigi életed, netán már egy gyerekkel. Az ember nem tudja megtagadni a saját alapvető tulajdonságait. Igen, én is magamra tudom erőltetni egy ideig hogy eljárkálok kertipartikra, meg néha szeretem is, de minden héten nem mennék. ha olyan pasim lenne, akinek meg ez a mániája, hát nem lennénk sokáig egy pár, mert óhatatlan hogy ő vagy én más valakit találjunk aki jobban passzol.

Azt hiszem te semmi abnormálisra nem vágysz. úgyhogy nem szabad ilyet mondani, hogy bezzeg más nő összetenné a két kezét. nos én erre szoktam azt mondani, hogy hát akkor tessék megkeresni azt a más nőt :) de viccen kívül szerintem nem így van.

A másik meg, mi az hogy duzzog ha te elmész nélküle valahova kollégákkal. Te hívtad, de nem hajlandó, akkor az a minimum hogy elmehetsz nélküle. Meg áll az eszem. Mert ha nem is hívnád, akkor ok hogy nem tetszik neki. de így, magára vessen. meg egyáltalán sose értettem ez miért baj.

Szóval én azt tanácsolom, hogy nyugodtan szervezz programokat, kérdezd meg hogy megy-e, és ha nem, akkor te nyugodtan menj. Ha nagyon hisztizik, akkor meg költözz el, vagy ha nem együtt laktok, akkor mondd hogy szüneteljetek egy kicsit mert erre neked nincs szükséged.

24 éves vagy, bőven találsz másik pasit. Nem tudom láttad-e az Állítsátok meg Teréz anyut. Na kb az is ilyesmiről szól. És hiába nem találod közvetlenül a szakítás után a következő barátodat, attól még jól döntöttél.

Tudod attól még hogy azt mondják hogy elmúlik a nagy szerelem egy idő után, akkor is fel kell tudj nézni a másikra, jól kell érezd magad vele amikor együtt vagytok. Úgy kell hogy érezd, igen, ő az, vele akarok lenni. Ha ezt nem érzed, akkor minek vele lenni? Mert azt mondják mások? vagy mert férjhez kell menni? miért kéne? A legfontosabb hogy te boldog legyél, erre való az élet. És még nincs gyereked, akire tekintettel kéne lenned és miatta nem szakítani.

32/N

Kedves kérdező!

Én nem adok neked tanácsot, csak elmondom az én példámat,vannak benne hasonló vonások.

21 évesen jöttem össze a párommal, aki mellett úgy éreztem, hogy "na, itt az ideje lenyugodni", mert megvolt az érzelmi biztonság, és számtalan csalódás után végre először éreztem azt, hogy valakinek én is fontos vagyok. (Ez persze kölcsönös volt.)"Éltem" előtte nem keveset, bár persze nem ész nélkül; de voltak "bulik, szórakozás, kikapcsolódás". Sokáig éreztem azt, hogy nekem ez így jó, és az, hogy nyugi van és szeretet, mindennél többet ér. Én izgő-mozgóbb voltam, mint ő, aki otthonülősebb típus Ennek ellenére megvoltunk. Ha én mentem volna, de ő nem, nem volt gond, mentem egyedül. (Barátokkal például.) Aztán teltek-múltak az évek, és egy idő után éreztem azt, hogy szeretnék még egy kis "pezsgést, izgalmat" úgymond. Én is spontánabb típus voltam nála, de alkalmazkodtam. Hosszú távon azonban rá kellett jönnöm, hogy ez így nem lesz jó. Ennek ellenére nagyon sokáig vívódtam, gondolkoztam, hogy legyen. Sokáig talán magamnak sem akartam bevallani, hogy nem vagyok önmagam, nem vagyok boldog. Pedig egy szavam nem lehetett rá, mert rendes volt, szeretett, nem akart korlátozni stb. A szakítás nagyon fájt, mindketten sírtunk, de be kellett látnunk, hogy együtt nem megy.

Bár egyáltalán nem terveztem, de nem sokkal a szakításunk után találkoztam egy haverral, akit még régebbről ismertem. Csak dumálgattunk, semmi több. De már azon az estén éreztem, hogy "nem akarom, hogy vége legyen". Aztán úgy alakult, hogy összejöttünk, és azóta is együtt vagyunk. Közben persze kiderült, hogy már anno bejöttünk egymásnak, de nemigen foglalkoztatott a kérdés egyikünket sem, hiszen akkor mindketten kapcsolatban éltünk. (De visszagondolva, már akkor bejött.) Én tudom, hogy nekem ő az igazi, mert most már tudom, hogy dehogy nyugodtam én le akkor; illetve azt hittem igen, és úgy is éreztem, de pörgős voltam, és pörgős is maradok, bár most, harmincéves fejjel, már nem vagyok olyan bohó mint tíz éve. :-) Az alaptermészeten nem változott, nem is fog, és a párom úgy fogad el, amilyen vagyok. Hasonló a természetünk és egyikünk sem szereti minden percét megtervezni az életének. Mellette végre teljesen önmagam vagyok és lehetek, és a szex is vele a legjobb az összes párom közül.

Mindez 28 évesen történt meg velem, vagyis, mi a volt párommal több, mint hat évig voltunk együtt! Nagyon nehéz volt, de abban egyetértettünk, hogy soha nem szabad megalkudni, de ennyi idősen, "gyerekmentesen" meg pláne nem.

Én a saját példámból kiindulva, ha nem azonosak a párommal a vágyaim, ha mást akarunk, ha ennyire különböző a habitusunk, akkor nem szabad csak megszokásból együtt maradni, no meg azért, mert "nyugalom van és egyetértés". Látod, hogy nincs egyetértés, hiszen nem ugyanazt akarjátok.

Azzal meg tényleg ne törődj, hogy párod szerint más nő összetenné a két kezét. Ahogy te is mondtad: igen, de te nem más nő vagy, te más életet akarsz, és ahogy a kommentjeidből kivettem, nem szeretnél huszonévesen úgy élni, mint akik már 30 éve házasok. Persze aki ilyen habitusú, azzal úgysem lehet és nem is kell mit tenni, de akkor az ilyen ember keressen egy otthonülő pár magának.

Hidd el, egy párkapcsolatban nem szabad magad feláldozni mások esetleges elvárásai miatt, először azt nézd, hogy neked mi a jó, ha ez egyezik a párodéval, akkor rendben van, de ha nem...

Amúgy volt párom is talált magának azóta egy lányt, aki hasonló habitusú, mint ő, és remekül megvannak. Azt hiszem, erre mondják, hogy zsák a foltját.