Bejelenthetem már, mint eltűnt személyt? Teljesen ki vagyok készülve! (? )

Azóta hazaköltöztem a szüleimhez, így már 300 km választ el minket. Múlt héten szerdán jöttem haza. Aztán másnap megtudtam, hogy a csaj oda is költözött a kedves volt páromhoz, amint én elcuccoltam. Gerinctelen féreg mind a kettő. Még aznap volt egy iszonyatos dührohamom, felhívtam és olyanokat mondtam neki és olyan hangnemben, mint még soha. Megdöbbenve hallgatott végig. Többé nem akarok vele beszélni, de az a telefon még kellett. Sírdogálva váltunk el, nagyon fájt, de amikor megtudtam, hogy alig hűlt ki a helyem, az új nő már ott van, olyan düh, harag és gyűlölet uralkodott el rajtam, hogy még magam is meglepődtem. Nem fogja elfelejteni, amit a fejéhez vágtam, az biztos. Csak azt kívánom, hogy úgy érjen véget a kapcsolatuk, amilyen szemét módon kezdődött. Egy utolsó senkiházi féreg. Nem így ismertem meg. Azt hittem, nem tud nekem meglepetést okozni. Tévedtem.

De reménykedek, hogy vannak még normális férfiak a földön, és egyszer én is megtalálom a társamat, aki megbecsül és nem ver át. Ez még most elérhetetlennek tűnik, de remélem, így lesz.

Még mindig fáj, de már sokkal elviselhetőbb. Az iránta érzett szerelmet lassan kezdi átvenni a harag és a gyűlölet. Még sokszor sírok, de már könnyebb erőt venni magamon. Borult az egész életem, de muszáj újra felépítenem és új célokat találnom. Nem lesz könnyű, tudom, de a családom mellettem áll, rájuk számíthatok.

Azóta felhívott néhány családtagja. A tesója már többször is. Hatalmasat csalódtak benne. De megérdemli, hogy a saját családja is egy utolsó tetűnek gondolja. Még le se köpném az utcán, annyit sem érdemel.