Összebútorozás? Vagy házasság? Vagy egymás után mindkettő? Milyen sorrendben? Érvek?

Tőlem is kérdezte a párom, h mikor tervezem, h elköltözök otthonról (tudom, ha itthon vagyok, úgy helyes nyelvtanilag, h "itthonról"-t írjak, de hangsúlyozni szeretném ezzel, h nem élünk együtt, de még egy városban sem.)

Én pedig mondtam, h amint lesz állásom, de én egyetlen egyszer szeretnék költözni, mivel egész életemet itt éltem le, és ha kell, fizetek is a szobámért, h továbbra is itt élhessek, mert ha én egyszer elköltözöm innen, csakis a majdani férjemmel, és az új helyemről akarok a temetőbe is menni.

Nem emlékszem, pontosan hogyan fogalmaztam, de leszögeztem, h ha költözök, csakis a saját családommal. Semmi esetre sem költöznék addig össze a párommal, míg el nem vesz feleségül. Régimódi vagyok? Meglehet.

De erre ő is azt mondta, h nem is gondolt arra, h összeköltözzünk esküvő előtt. (Esküvőt se tervezzük még mostanára.)

Ő már korábban élt együtt vkivel, tudja, miről beszél. :)

(23/L)

Ismerek olyanokat, akik csak esküvő után bútoroztak össze, és úgy tűnik, nem bánták meg. És pont ők meséltek egy ismerősükről, aki összebútorozott a párjával, összeházasodtak x év együtt élés után, és 1-2 éven belül el is váltak. És természetesen megvan ezekre az ellenpélda.

Nincs egy sablon jó válasz erre, az a helyzet, hogy az igazival teljesen mindegy, mit milyen sorrendben és mennyi idő után teszel, mert mindig az igazi marad, bárki mással tönkremehet, akárhogy is csináljátok, szerelemre nincs recept.

Mi nem éltünk együtt házasság előtt. Nem hogy nem egy városban laktunk, hanem még nem is ugyanazon a földrészen. Én Mo-n, férjem Ausztráliában. Egy évig tartott a távkapcsolat. Augusztusban találkoztunk a neten és először rá következő márciusban találkoztunk csak egy hétre személyesen. Majd szeptemberben újra egy hétre jött, de akkor már férjként ment vissza.

Igazából egy percig nem volt kérdés, hogy összeházasodjunk-e. Egy hónap után mindketten biztosak voltunk benne.

Azóta természetesen vele élek, megkaptam az állampolgárságot és van két szép gyerekünk.

Vkiről nem akkor derül ki, h ő számodra -e a nagy ő, az igazi, ha összeköltöztök. Az már sokkal hamarabb ki kell, h derüljön. Persze, lakva ismerszik meg az ember, tartja a mondás. De ha vkiről tudod, h neked szánta az ég, és "vele jó lesz majd", akkor miért lenne feltétele a házasságnak az összeköltözés? Akkor esküvő után is ugyanúgy menne minden. És régen ez nem volt szokás, h összeköltözünk, aztán ha jó, össze is házasodunk (hoppá! összeHÁZASodik, azért figyeled.), ha nem megy, külön megyünk... Mégis éltek egymással az emberek békességben, békés párkapcsolatban.

Szóval én azt gondolom, h ez csak egy hülye duma, h legalább látni kell, jól kijöttök -e. Ha vkit szeretsz, és hozzá akarsz menni, vagy el akarod venni, akkor nem lesz gond az együtt éléssel/lakással sem.

Tehát én biztos megvárnám az esküvőt.

Azt nem mondom, h nem élnék egyedül sohasem, és a szülői házból egyből költöznék, de voltam már kollégista, és nem félek attól, h külön kell egyszer élnem. Viszont nagyon ragaszkodom a helyhez, ahol most élek.

És igen, válaszoltam már korábban. (23/L)

Én vagyok az Ausztréliás.

Amikor úgymond távkapcsolatban éltünk, akkor naponta beszéltünk telfonon. Kb. 1-1,5 órát. Minden egyes nap. Nagyon jól megismertük egymást. Én már elmondás alapján névről ismertem a férjem kollégáit, barátait. Olyan barát is volt, akivel nem találkoztam soha, de mégis irt és e-mailen tartottuk a kapcsolatot. Azóta is családi barát maradt.

Szerintem sokkal többet beszélgettünk, mintha a szomszéd házban lakott volna. Ez is sokat számitott.

én vagyok aki évekig éltünk együtt majd 1 év házaság után válás.

Miért? mert összeköltöztünk, nem voltak nagy bajok, olyan megszokás volt. Aztán jött a cseszegetés mindenfelöl hogy olyan régóta vagytok együtt, meg házat akartok venni, meg ilyen beszólások, és elmentem az esküvö kiállításra és esküvöt akartam. De megszokás volt már minden, nem voltunk egymáshoz valók, és erre egy év múlva jöttem rá.