Feltétlenül lebecsmérelendő az a férfi, aki azt mondja, hogy megvan gyerek nélkül, de a párját nem fosztaná meg az anyaságtól?

Igy igaz, Elso.

Ferjem bent volt a szulesnel, habar kijelentette meg az elso par honapban hogy O nem fog. Rahagytam, amit akar. Jott magatol. Amult hogy egy no milyen eros, nem gondolta, hogy min megy keresztul egy no egy gyerekert. Azota, meg szorosabb a kapcsolatunk, mindenkinek mondta, hogy milyen jo hogy nem hagyta ezt a reszt az eletebol.

Jaj nekem volt egy kollégám, aki egyenesen utálta a gyerekeket, aztán a feleség terhes lett... Totál kétségbe esett, azt mondta, hogy ő nem akarja a gyereket, majdnem el is váltak. Aztán megszületett a kislánya és a pasi már nem a régi önmaga, mindenen a lánya, imádja, "szerelmes" belé és a fejét veri a falba, hogy miért nem lett korábban apa, mert éveken keresztül megfosztotta magát az apaság varázsától:)

Ilyen is van, sőt általában ilyen van, szerencsére. Az említett pasi meg egyáltalán nem lebecsülendő, és tuti, hogy az ő véleménye is megváltozik majd a gyerekekről ha a sajátját majd a kezében tartja:)

Túlságosan nagy szerencsejáték az ilyen hozzáállás. Ezt úgy fordítom le, hogy "Nem gond, ha teherbe esel, majd lesz valahogy." Egy gyerek vállalása ennél messze nagyobb elkötelezettséget kíván meg. Ha valakinek nincs kedve a gyerekhez, csak "majd lesz valahogy" alapon bevállalja, akkor ott nagyon nagy a kockázat, hogy besokall egy idő után és lelép.

Ha valaki őszintén bevallja, hogy nem akar gyereket, az másért ne vállaljon gyereket.

"OFF: FromOz , én meg voltam győződve róla, hogy férfi vagy. :DDDD"

Bocsi hogy csalodnod kellett. Ugye hogy nem bizhatunk meg sajatmagunk meggyozodeseben sem?