Kissé kétségbe vagyok esve és szükségem lenne valakire aki meghallgat, tanácstalan vagyok és elkeseredett, mit gondoltok erről a helyzetről? (Hosszú)

Szerintem anyukád a 3. gyereknél kellene már tudja hogyan kell gyereket nevelni. Az sem kizárt hogy a kistesód azért "hiperaktív" mert nincs egy békés pillanat, anyának soha sincs ideje rá, egy meghitt hangulata, hanem csak a lótás-futás, ordibálás. Természetesen átveszi Ö is a feszültséget, ezért csinál balhét. Anyukádnak meg mindennél fontosabb kellene legyen a 2 éves gyereke, és a 9 hónapos várandós lánya minthogy egyfolytába sikálja a padlót. A rosszseb egye meg azt a rendmániát, mikor látom hogy hullik szét a családom, mert nem tudok leállni, és ott lenni velük. Élvezni egymást egy kicsit.

Te meg föleg most gondolj magadra. A gyermeked is átveszi ezt a stressz állapotot. ÁLLJ LE, és költözz el éld az életedet, azt majd ha belefér közbe elviszed a kisöcsédet hozzád és te megadod neki a békés családi hangulatot.És ne számíts egy ilyen segítségre amit anyád nyújthatna neked. Az nem lenne segítség, vagy nevelés!

Most légy önzö, és gondolj magadra és a babádra. Kitartást, és jó szülést!

3 gyerekes anyuka

"De emellett kijelentette már azt is, hogy az ő házában nem lesz helye gyereksírásnak mert ő azt utálja"

Miért mégis mi a francot vár ha megszületik az unokája???? Halál komolyan mondom hogy ha megszületik vele is ordibálni fog! Ezt nem akarhatod!

"Egyébként pici lelkiismeretfurdalásom van, akármilyenek is a körülmények mert egyszer amikor a Páromhoz "költöztem" egy pár napra mert annyira összevesztünk anyukámmal, akkor Nála sokat sírtam mert látom magam előtt, hogy mennyit küzdött a családom és küzd a mai napig a jobb megélhetésért és, hogy ez sajnos eredménytelen és ebbe mennek teljesen tönkre. A mai napig minden pénzüket ránk áldozzák ami van és arra, hogy nekünk jobb legyen annak ellenére, hogy sajnos már a házasságuk is eléggé megromlott bizonyos okokból kifolyólag ..."

NE hibáztasd magad a szüleid életéért, cselekedeteiért, döntéseikért! Felnőtt emberek akik törődnek a gyerekükkel ahogy te is felnőtt ember vagy akinek törődnie kell a saját gyerekével!

"Régebben sok rosszat tettem amivel megbántottam édesanyámat, gyerek voltam még, azóta igyekszem ezeket helyre hozni de sajnos úgy érzem, hogy sosem lesz már teljesen békés kapcsolatunk."

Akkoriban még gyerek voltál, nem gondolhatod komolyan hogy még mindig azok miatt a hibák miatt kéne vezekelned! Ha anyukád így gondolja az az ő baja, saját magáról állít ki szegénységi bizonyítványt!

"azt is látom a sok kiabálás és ordibálás mögött, hogy anyukám mennyi áldozatot hozott értünk, de úgy tűnik mindennek ára van sajnos."

Neked komolyan lelkiismeret furdalásod van amiatt mert anyukád törődött veled? Szerinted nem ez egy szülő dolga?

"Régebben előfordult (amikor még kisebb volt a tesóm, olyan 1 éves kor körül) hogy ha valami rosszat csinált, betették a játszóágyába és én mondtam nekik, hogy hagyják ott, hogy megtanulja, hogy mit szabad és nem, de amint rákezdett sírni, kiszedték a kiságyból kb. 2-3 perc után. Nyílván ezekhez hozzászokott."

Jó ötlet volt hogy hagyják ott amíg megnyugszik de nem voltak elég következetesek, sírt egy picit és kiszedték és hát ezért is lett olyan kezelhetetlen. Neked viszont következetesnek kell lenned mint szülő, tehát el kell költöznöd ha jót akarsz a gyerekednek!

"Túlzottan sokat azért nem segítettem életem során Neki, mint pl. más lányok akik megfőztek, sütöttek és komplett nagytakarításokat csináltak nap mint nap."

Az a baj hogy lelkiekben még te is gyerek vagy, elhitted anyukádnak hogy ő az életét áldozta fel érted és erről te tehetsz és ezért vezekelned kell (pl. azzal hogy ingyen bébiszitterkedsz nála). Ez nagyon durva.

"Neki erre megvan a maga technikája ezért mindig nagyon fél ha én akarok mosni mert azért elég tapasztalatlan vagyok ebben."

Úgy hiszi hogy ő mindent jobban csinál mint te, te pedig el is hiszed neki. Az unoka nevelésénél is beleszólna mindenbe, hidd el. Ismerek ilyen embereket.

"De nem akartam azt, hogy úgy adjanak nekem tanácsot az emberek, hogy csak az egyik oldaláról látják a dolgokat szeretném ha látnák mindkét oldalát ennek a bizonyos "éremnek". Nem vagyok az a fajta, aki csak a rosszat tudja megemlíteni pláne ha a saját családjáról van szó, hiszen sok jót is tudok említeni. A szívem azt diktálja, hogy költözzünk el és az eszem is egyben, de nehéz döntés ez nekem hiszen mégis csak a szüleimről van szó és szerintem másnak is nehéz volna ez!"

Gondolj a gyermekedre és a férjedre, az új családodra! Máris könnyebb lesz. Az anyukádról pedig válj le érzelmileg (nem azt mondom hogy ne szeresd hanem azt hogy valld be magadnak hogy ő is ember, szülő, felnevelt téged és ez így van rendjén, de te nem tartozol neki főleg nem azzal hogy a saját gyereked életét keserítsd meg anyukád kedvéért!).

20 évesen egy gyerekkel mégis hova akarsz menni

dolgoztál már valaha miből akarsz boldogulni gondolod albérletben 1 bevételből majd meg lesztek nem lesz kiabálás....

ha már a tesodat nem bírod idegileg az üvöltő ujszülötel mit kezdesz

álomvilágban élsz