Miért gondolja egy szülő hogyha a gyereke depresszios arról ő tehet?
Már több helyen olvasam erről hogy ilyenkor a szűlő magát okolja.Miért?
Miért utasitják el élből a szakember segitségét miért gondolják azt hogy beszélgetéssel megoldható a dolog?
A többség a gyogyszeres kezelésre is egyből nem-et mond.
Kiváncsi vagyok ki hogy vélekedik erről.
válasza:KEdves utolsó!
12/L vagyok.
Én tudom, hogy mit éreztem akkor. Dührohamaim voltak, sőt még a mai napig is előfordul, de egyedül nem fogok elmenni orvoshoz. A szüleimnek pedig nem fogok beszélni, ha érdekelné őket, hogy mi vna velem, akkor tudják, hogy hol találnak. A barátnőm az én lelki támaszom és egy szép napon megkérem, hogy kísérjen el a dokihoz...
válasza:Nem emo-s vagy te véletlenül, 12 éves? :)
Kérdező!
Onnan, hogy figyel és utánanéz a dolgoknak. Nem nehéz bepötyögni pl a Google-ba, hogy mik azok az alaptünetek, amik a depressziót jelentik.
válasza: válasza:9:42
Ha valaki életunt(mert ez igy egy tünet)az lehet attól mert átmeneti problémája van,magoldodik és az élet megy tovább de lehet depresszió tünet is.
Addig a napig mig a doki ki nem mondta hogy depresszios vagyok nem használtam magamra ezt a szót,nem is gondoltam hogy ez a bajom.Minden egyes tünetem megvolt,ezért mentünk dokihoz,de még akkor sem hittem el hogy beteg vagyok.
válasza:Hát, én voltam depressziós.
De csak egyszer életemben, és nem hetenként változott, hogy depis vagyok, most kijöttem belőle, most visszaestem stb...
Ez nem ilyen, hogy minden szomorú, és rossz hangulat az depresszió.
Bírom, hogy depressziósnak mondják magukat emberek,aztán elmennek egy buliba, vagy moziba, és azt mondják, hogy elmúlt, feldobódtam.
Na, ez NEM depresszió.
A depressziót nem lehet leírni, borzalmas lelki fájdalom, nem segít semmi, úgy érzed nincs jövő, nem vár rád semmi, nincs remény, csak a fájdalom marad örökkön örökké, és szíved szerint meghalnál, de nincs hozzá bátorságod.
Felébredsz reggel, és nincs miért felkelni, és még az alvásba sem menekülhetsz, mert aludni sem tudsz.
A depresszió rettenetes dolog.
De mostanában tényleg minden szomorúságot annak neveznek.
Én nem értek azzal egyet, hogy biológiai oka van.
Nekem lelki oka volt.
Agyon tanultam magam az egyetemen, két szakom volt nappalin, mellette éjjel dolgoztam, anyám meg ennek ellenére folyamatosan leszólt. Értéktelennek nevezte, amit csinálok, baromságnak, értelmetlennek, és folyamatosan összehasonlítgatott másokkal. Természetesen én voltam a rosszabb, aki semmit nem ér. Senkinek nevezett, meg folyton azt mondta, hogy úgysem viszem semmire, hiába erőlködök. Úgyis el fogom rontani, aztán mehetek dolgozni egy gyárba.
Bírtam, úgy-ahogy, sose szóltam vissza, mert neki nem lehet.
De aztán nyelvvizsgára készültem, és nagyon rámentem az angolra, alig aludtam, és kezdtem érezni, hogy most jutottam tűrőképességem végére. Egyszerűen nem bírtam tovább, elszakadt a cérna.
És ekkor lettem depressziós.
De nem biológiai oka volt, hanem a érzelmi oka volt. Az, hogy agyon hajtottam magam, és amit kaptam érte, az csak a folyamatos kritizálás volt, meg a leszólás, hogy értéktelen vagyok.
Én már nem voltam ekkor gyerek, de egy gyerek is átélhet ilyet, egy gyereket is szapulhatnak úgy a szülei, rejtetten, vagy nyíltan, hogy nem bírja tovább, és depressziós lesz.
Úgyhogy egy szülő jól teszi, ha magába néz.
válasza: válasza: válasza:09:51!
És mi javított a helyzeten?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!