Úgy élek, mint egy gyerek. Mi erről a véleményetek?

20 éves vagyok, itthon lakom. Igaz, kollégista vagyok, de ez a lényegen nem változtat (amúgy is hetente járok haza). Soha semmiféle házimunkát nem kell(ett) végeznem, sose kértek meg rá, meg magamtól se jutott eszembe. Mivel anyukám munka nélkül van, és más tagja sincs a 'családunknak', mindenre ráér, mindent megcsinál. De nem is vagyok képes semmire, nem tudom, hogy kell pl a mosógépet bekapcsolni, vagy főzni. De olyanokat se tudok például, hogy egy bankból pénzt felvenni, vagy nem is tudom, még miket írjak. A kaját is kiszedik nekem, ha megkérem anyát, szétvágja nekem a dinnyét cikkekre, leszedi a húst a csontról, hoz nekem be szendvicset, ha kérem, stb. Azt hiszem, ő ebbe "éli ki magát", mert nincs senkije és semmije rajtam kívül, nem is csinálna semmit, ha ezeket nem csinálná... Meg ez nekem is eddig teljesen természetes volt, fel se tűnt, de igazából én teljesen életképtelen vagyok így. De nem is merek semmit megpróbálni, mert félek, hogy nem sikerül, annyira ügyetlen vagyok, minden kiesik a kezemből, mindent felborítok, egy szánalom, ami vagyok én is, meg az egész életem. Nekem sincsenek barátaim, mindenki kiutáltak mindenhonnan.

Csak a véleményeteket szeretném megtudni. Sok jóra nem számítok. Köszi előre is.