Párkapcsolatokban az egyik fél mindig jobban szeret?

ezbizony igyvan szinte mindig. az egyik "uldozi" a masikat :D az en expasim is ilyen volt, eleinte en jobban szerettem, o meg lazazott jobban, aztan kiabrandultam belole de meg nem akartam azonnal szakitani amig biztos nem vagyok. hat azt a valtozast latni kellett volna. emint erezhetove valt hogy en mar nem szeretem, olyan szinten korbeugralt meg szeretett, hogy nemigaz. az elet mar csak ilyen.

persze szerencses esetben nem ilyen nagy a kulonbseg, pl a mostani parommal ugy van, hogy mindketten nagyon szeretjuk egymast, de eleinte o jobban szeretett, lehetett erezni, most talan en szeretem kicsit ot jobban :D

Mi közel 4 éve vagyunk együtt, együtt is élünk, de nem tűnt fel, hogy ez bármelyikőnk oldaláról is így lenne, sőt szerintem biztos nincs így, és az ismerőseink is mindig azt mondják, hogy 2 ilyen szerelmes embert még nem láttak :)

szóval lehetnek kivételek is azért, bár lehet én vagyok a naiv csak.

Mi 2 éve vagyunk együtt a barátommal, és azt vettem észre, hogy nálunk ez mindig máshogy működik. Alapjában véve mindketten imádjuk a másikat, de vannak időszakok, amikor ő mutatja ki jobban, van amikor én. Biztos a csillagok állásától függ. :D

A legjobb persze, amikor egyszerre égtek magas fokozaton. Nálunk most szerencsére ez a helyzet. :)

22/L

Igen, mindig az egyik jobban szeret. De ne feledjük el, hogy a másik is SZERET. Tehát érdekli mi van velünk, tesz a kedvünkre, bújik, szeretget. Csak az érzései másképp vibrálnak, mint a másiknak, aki jobban odavan.

De ez egyáltalán nem baj. Szerintem(!) sokan ott rontják el a kapcsolatokat, hogy azt hiszik a szerelem a lényeg. Pedig korántsem. A szerelem arra jó, hogy szövetségre buzdítson 2 embert. De a kapcsolatnak többnek kell azért lennie, mint szerelemnek, meg vágynak. Kellenek ezek is, de mint mellékszereplő, ami mondjuk adja a hátteret.

23N

VAn egy mondás "Amitől a másik nem szeret úgy, hogyan azt Te megálmodtad, még nem jelenti azt, hogy nem szeret szíve minden szeretetével"- ez a mondás megfontolandó

Mondjuk nálatok nem ezt érzem. Ha azt mondaná a párom, hogy szóljak, ha már nem szeretem és békén hagy nekem olyan üzenet lenne, hogy nem is kellek neki. Talán a párod is úgy van, ha jön egy jobb akkor arrébb áll:-S

Nálunk is előfordul, hogy nem egy fokozaton égünk, de szeretjük egymást. Tudom és sosem kérdőjelezném meg azt, hogy szeret-e a párom. Persze vannak időszakok, mikor erősen ragaszkodik hozzám, állandóan ölelget, csókolgat, bókol, vicceket mond. Máskor meg inkább egyedül lenne, vagy csak olyan "átlagos" minden...Magam részéről is érzek néha hasonlót. Van amikor alig várom, hogy átöleljem, hogy együtt legyünk, amikor olyan "szerelmesnek" érzem magam mint 17 évesen, máskor meg olyan közepes lángon égek...

Összességében a kapcsolatunk elején én szerettem jobban, kellett neki a törődés, a biztatás, inkább neki volt szüksége rám...most meg változó, de a kapcsolatunk kiegyensúlyozott és nagyon szeretjük egymást, csak a fokok változnak:)

4 éve vagyunk együtt

Nálunk én szeretek jobban, én vagyok a nő. Ő azt mondja, nagyon szeret, de el tudja képzelni az életét mással. Ezt úgy érti, ha szétmennénk, tudja hogy nem maradna élete végéig egyedül. Engem akkor is bánt, mert amíg ezt nem mondta, én nem tudtam elképzelni mással. Most már nem érzem ennyire biztosan én sem, hogy csak ő lehetne nekem, mert minek ragaszkodjak ahhoz annyira, aki hozzám nem?

Néha meg átölel és azt mondja, hogy nagyon szeret engem és én elhiszem-e neki ezt? Őszintén szólva már nem hiszem el igazán.

Amúgy a megnyilvánulásaiban is érződik, hogy nem szerelmes annyira mint én. Ő sosem büszkélkedett velem mások előtt. Engem majd szétvetett a büszkeség, mindenkinek szétkiabáltam volna azonnal, hogy velem van.

Persze más habitus mint én, sokkal higgadtabb.

Előző kapcsolatomban pedig mivel én nem voltam szerelmes, engem szerettek sokkal jobban. Emlékszem, amikor azt mondta a volt párom, hogy egész nap én járok a fejében. Még 4 év után is. Nekem ő nem járt a fejemben nap közben, tulajdonképpen leginkább akkor jutott eszembe, amikor otthon találkoztunk. Jól visszakaptam az élettől.

Néha meg átölel és azt mondja, hogy nagyon szeret engem és én elhiszem-e neki ezt? Őszintén szólva már nem hiszem el igazán.

Amúgy a megnyilvánulásaiban is érződik, hogy nem szerelmes annyira mint én. Ő sosem büszkélkedett velem mások előtt. Engem majd szétvetett a büszkeség, mindenkinek szétkiabáltam volna azonnal, hogy velem van.

Persze más habitus mint én, sokkal higgadtabb.

Előző kapcsolatomban pedig mivel én nem voltam szerelmes, engem szerettek sokkal jobban. Emlékszem, amikor azt mondta a volt párom, hogy egész nap én járok a fejében. Még 4 év után is. Nekem ő nem járt a fejemben nap közben, tulajdonképpen leginkább akkor jutott eszembe, amikor otthon találkoztunk. Jól visszakaptam az élettől.

Ugyanebben a helyzetben voltam 2 éven át, most lett vége, pontosan ezek miatt, amiket írtál. Nagyon nehéz lépés volt, de szakítottam, pedig majd belehaltam. Az igaz, hogy az érzések intenzitása soha nem teljesen egyforma, de ha ilyen nagy LÉNYEGI különbség van az érzések között az nagyon nagy baj és semmi jó nem fog kisülni belőle. Azzal kell együtt lenni, aki nélkül NEM tudjuk elképzelni az életünket, a te párod meg enyhén szólva nem így gondolja és ráadásul inkorrekt módon az idődet rabolja, mert jobbat érdemelsz!