Hogy bírnád? Mért én már nagyon nehezen
Nem bírom elviselni a családomat, mindennap fel tudnak idegesíteni, inkább nem is vagyok itthon csak ne kelljen látnom őket.
Anyám folyton azzal jön, hogy más "gyerek" (én 21L vagyok) mennyit segít otthon az anyukájának, és hogy ő milyen szerencsétlen hogy olyan gyereke van mint én! De érdekes amúgy, mert ő az aki itthon növeszti a seggét évek óta, fáj neki ha fel kell mosnia a követ, vagy elmennie a boltba. Amit viszont nagyon szeret: egész nap járatni a mosógépet, ha kell akkor 1 db rongyos melltartóval, szereti egész nap nézni a tv-t, vagy ha nem is nézi, akkor legalábbis hagy szóljon napi 14 órát, meg azt nézi hogy a kisöcsém milyen véres,lövöldözős agresszív játékokkal játszik a számítógépen és közben együtt isszák az energiaitalt, és tömik be az édességet. ( 12F és 43N)
Anyám folyton kritizál és szid engem, soha nem jó neki semmit amit teszek. Ha konyhába vagyok és csinálok valami kaját, a kezem alól szedi el a dolgokat, és közben pofázik (nem lehet szebben mondani, mert agresszívan, idegesen beszél, úgy mintha rosszat csinálnék) és mondja, hogyha valami nem kell közben tegyük már el a helyére, vagy amig kavargatod a ... -ot addig mosogass el. Ezért is utálok bármit is csinálni a konyhába, mert ha bejön folyton mindenbe beleszól. És már nem egyszer volt hogy otthagytam mindent és mondtam neki hgy jólvan akkor fejezd be te! Vagy olyan is volt már, hogy mondtam neki, hogy most mosogatunk vagy főzünk, mert csak 2 kezem van?
Folyton azt hallom hogy más hasonló korú lány,milyen ügyes, okos mármint azért, mert dolgozni jár és hazaadja a fél fizuját. Hát én nem leszek ilyen. Apám pénzbe bőven elég lenne másra is, de 1 ft-ot nem tesznek el. Anyám egész életében nem csinált semmit azon kívül hogy megszült 2 gyereket. Ő azt gondolja, hogy valami marhára könnyű az élet, persze hogy az NEKI, mert őt eltartja az apám 20 éve, a nagyapám meg felépített neki egy házat. Én meg suli mellett dolgozzak hogy legyen pénzem, meg még otthon is én húzzam az igát? Aztán van hogy besokallok és pl 2 hónapon át nem csinálok semmit, és akkor megkapom, hogy milyen szemét gyerek vagyok! Közben meg tesóm el van kényeztetve, neki minden jár. Apám meg kétbojtos papucs amellett hogy alkoholista.
Mindig mesélem 1-2 barátnőmnek hogy mi a szitu itthon (persze nem sírva, inkább csak úgy mesélem hogy könnyítsek magamon és valaki megértsen) és mindig mondják, hogy csoda hogy nem bolondultam meg. Hát tényleg csoda. Ha részletezném itt mi folyik nálunk el sem hinnétek. Nemtudom hogy van-e még egy ilyen család?
Mit tennél a helyemben, ha 1 évig még muszály lenne itthon élned? Mert sajnos muszály, diákmunka nem elég arra hogy lakást-rezsit-sulit fizessek. És a diákmunka amúgy is bizonytalan. Mit tegyek? Adjatok tanácsot kérlek!
Ja és amikor anyám a fejemhez vágja, hogy más anyukának nem kell otthon házimunkát csinálnia mert hogy a gyereke megcsinál mindent, ekkor én általában visszaválaszolok neki azzal, hogy más anyuka, rendesen dolgozni jár! (nem pedig otthon ül 8 éve) Ekkor mindig azt mondja, hogy mekkora egy sz*rházi gyerek vagyok! Meg hasonlóak.
Azt akarja az élettől, hogy mindent a s*gge alá tegyenek.
Hogy lehet egy nő ilyen? Miért nincsenek saját kis céljai?
Én akármennyi pénzem lenne a férjemnek, valamit biztos dolgoznék, engem 1 hónap alatt néha megöl az unalom (pl nyáron amikor nincs munka) nem hogy 8 év alatt! Miért nem gondolja úgy, hogy elmegy dolgozni, és megveszi azokat a dolgokat amiket szeretne?
Folyton csak rinyál, hogy ők nem voltak már nyaralni 6 éve, mert hogy nincs rá pénz (nekem meg milyen jó hogy már voltam 6 országban barátommal, aki egyébként munkájából kifolyólag utazik), nincs pénze új cipőre, ruhára, fodrászra stb.
válasza:jajaja. am igen, sajnos rengeteg ilyen család van. és miért nem tudsz elköltözni? felsőoktatásban tanulsz? kollégium? nem sokat kell oda fizetni, munka mellett összejöhet. vagy válthatsz teljes munkaidőre és mellette levelező vagy ilyesmik..
?
válasza:
válasza: válasza:21 éves vagy, örülj neki, hogy még eltartanak a szüleid ennyi idősen, attól függetlenül, hogy otthon semmiben nem segítesz, ahogy leírtad, hiszen nem is vagy otthon...
Ha nem tetszik az ottani rendszer költözz el otthonról, más is tanul, mellette dolgozik és eltartja magát. Te se vagy különb mint az anyukád, mert te se csinálsz semmit, csak rinyálsz és olyan mintha irigykednél anyukádra. Egyik szavaddal ütöd a másikat, az egyik mondatodban még azt írod, hogy mos egész nap és felmossa a követ a másikban meg azt, hogy nem csinál semmit...
Tiszta ruhád van? Kaját kapsz otthon? Fedél van a fejed fölött? Gondolom ezek mind adottak, akkor egy kicsit tanulj meg te is alkalmazkodni, ennyi idősen nem duzzogni kell és 2 hónapig semmit nem csinálni, hanem segíteni! Legalább ennyivel megköszönhetnéd, hogy még mindig támogatnak anyagilag és nem kell eljárnod dolgozni.
válasza: válasza: válasza:Persze, hogy van más ilyen család is, nem vagy egyedi eset. Sőt, az enyém is ilyen. Nekem is alkoholista volt az egyik szülőm, ezzel teljesen tönkre téve a gyerekkoromat, az apám leszar, a mostohaanyám (akitől most vált májusban, de már újra együtt vannak) jobban érdekli őt, mint én, stb. stb. Senkinek nem könnyű a családjával, megértem, ha ki vagy akadva, mert tényleg nem igazságos, amit veled művel az anyukád, de te leszel az intelligensebb, ha elfogadod ezeket a stiklijeit, aztán amint lehetőséged lesz, elköltözöl. Ha spórolsz, hamarabb is szabadulhatsz.
Amúgy talán az lehet, hogy anyukád jobban favorizálja a fiát (fiú mivolta miatt), de ettől még hozzád is kötődik, ha elmennél biztos érezné a hiányodat, úgyhogy azért ne könyveld el. Az is lehet, hogy apukád miatt frusztrált, és ezért viselkedik így. Ezek, sajnos, elég nehéz problémák, de figyelj: az én szülőm is letette egykor végre az italt, amikor már nagyon csúnyán elfajultak a dolgok vele, azóta azon dolgoztam, hogy felépítsem vele újra a kapcsolatot (mivel józanon szinte nem is ismertem), és sikerült.
válasza: válasza:Elhiszem, hogy nehéz, mert nekem is nehéz volt otthon. kb ilyesmi lett nekem is a fejemhez vágva, pedig én aztán a suli mellett még a háztartást is vezetttem, meg az öcsémmel is én foglalkoztam(szülőire is jártam 14éves koromtól), mert a szüleim elválltak és apukám nevelt minket. Úgy képzeld el egy átlagos napomat, hogy suliból hazaértem, melegítettem a kaját, mosogatás, utána meg 2óra hosszát a tanulással foglalkoztam, utána megfőztem másnapra, és ezután vagy a kertben rendeztem a veteményeket, vagy vasaltam, takarítottam, emellet még leellenőriztem az öcsém háziját, este pedig letusoltam és alvás. Nálunk mindig rend volt, meg tisztaság, és nem is mentem sehova, csak hétvégén. Mégis azt kaptam apámtól, hogy milyen trehány vagyok, semmirevaló, lusta, csak csavarogni tudok, itthon nem csinálok semmit, stb. Ez évekig így ment, befejeztem a sulit, elkezdtem dolgozni, és betelt a pohár, elszöktem otthonról 19évesen. most 21 éves vagyok mint te. Férjhez mentem,és a gyerek is uton van. Apám meg kapott tőlem még egy esélyt, de rá is jött, hogy mennyit értem annál a háznál, meg én is látom(mivel annak idején elhitette velem, hogy semmire való vagyok). Most nincs felporszívózva, por törölve,a fürdőszoba borzalmasan piszkos, mosógató tele, hetente maximum 2szer főtt kaja, szóval, jobb ha nem mesélem. Úgyhogy ha most nem is bírsz lelépni, de ha egyszer megteszed, sajnos csak akkor fognak majd rájönni mennyit értél. Addig is próbálj meg minél kevesebbet ellenkezni, és mutasd meg, hogy te igen is szuper gyereke vagy anyukádnak.
Kitartás, tényleg nem vagy egyedűl.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!