Hogy bírnád? Mért én már nagyon nehezen

Nem bírom elviselni a családomat, mindennap fel tudnak idegesíteni, inkább nem is vagyok itthon csak ne kelljen látnom őket.

Anyám folyton azzal jön, hogy más "gyerek" (én 21L vagyok) mennyit segít otthon az anyukájának, és hogy ő milyen szerencsétlen hogy olyan gyereke van mint én! De érdekes amúgy, mert ő az aki itthon növeszti a seggét évek óta, fáj neki ha fel kell mosnia a követ, vagy elmennie a boltba. Amit viszont nagyon szeret: egész nap járatni a mosógépet, ha kell akkor 1 db rongyos melltartóval, szereti egész nap nézni a tv-t, vagy ha nem is nézi, akkor legalábbis hagy szóljon napi 14 órát, meg azt nézi hogy a kisöcsém milyen véres,lövöldözős agresszív játékokkal játszik a számítógépen és közben együtt isszák az energiaitalt, és tömik be az édességet. ( 12F és 43N)

Anyám folyton kritizál és szid engem, soha nem jó neki semmit amit teszek. Ha konyhába vagyok és csinálok valami kaját, a kezem alól szedi el a dolgokat, és közben pofázik (nem lehet szebben mondani, mert agresszívan, idegesen beszél, úgy mintha rosszat csinálnék) és mondja, hogyha valami nem kell közben tegyük már el a helyére, vagy amig kavargatod a ... -ot addig mosogass el. Ezért is utálok bármit is csinálni a konyhába, mert ha bejön folyton mindenbe beleszól. És már nem egyszer volt hogy otthagytam mindent és mondtam neki hgy jólvan akkor fejezd be te! Vagy olyan is volt már, hogy mondtam neki, hogy most mosogatunk vagy főzünk, mert csak 2 kezem van?

Folyton azt hallom hogy más hasonló korú lány,milyen ügyes, okos mármint azért, mert dolgozni jár és hazaadja a fél fizuját. Hát én nem leszek ilyen. Apám pénzbe bőven elég lenne másra is, de 1 ft-ot nem tesznek el. Anyám egész életében nem csinált semmit azon kívül hogy megszült 2 gyereket. Ő azt gondolja, hogy valami marhára könnyű az élet, persze hogy az NEKI, mert őt eltartja az apám 20 éve, a nagyapám meg felépített neki egy házat. Én meg suli mellett dolgozzak hogy legyen pénzem, meg még otthon is én húzzam az igát? Aztán van hogy besokallok és pl 2 hónapon át nem csinálok semmit, és akkor megkapom, hogy milyen szemét gyerek vagyok! Közben meg tesóm el van kényeztetve, neki minden jár. Apám meg kétbojtos papucs amellett hogy alkoholista.

Mindig mesélem 1-2 barátnőmnek hogy mi a szitu itthon (persze nem sírva, inkább csak úgy mesélem hogy könnyítsek magamon és valaki megértsen) és mindig mondják, hogy csoda hogy nem bolondultam meg. Hát tényleg csoda. Ha részletezném itt mi folyik nálunk el sem hinnétek. Nemtudom hogy van-e még egy ilyen család?

Mit tennél a helyemben, ha 1 évig még muszály lenne itthon élned? Mert sajnos muszály, diákmunka nem elég arra hogy lakást-rezsit-sulit fizessek. És a diákmunka amúgy is bizonytalan. Mit tegyek? Adjatok tanácsot kérlek!