Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Hogyan lépjek ki a kapcsolatun...

Hogyan lépjek ki a kapcsolatunkból? Miközben gyereket várok.

Figyelt kérdés
Gyereket terveztünk, szeretetben éltünk, terhes lettem. Ezzel párhuzamosan derült égből kiderült a páromról egy olyan dolog, amellyel nem tudok és nem is szabad együtt élni. Ezzel párhuzamosan megszűnt a munkahelyem, az övé a levegőben lóg. Szeretnék válaszokat kapni arra, ki, hogyan kezdené újra ebben az esetben. Szülőkhöz, barátokhoz költözés kilőve. A megoldás fontos lenne- nem szeretném ha a gyerek velem stresszelne a pocakomban a hátralévő 6 hónapban, viszont meg kell oldanom az életünket, felelős vagyok érte. Köszönöm...
2009. ápr. 13. 09:31
1 2 3
 1/25 anonim ***** válasza:
100%
Ha ennyire durva a dolog, akkor mindenképpen keresned kellene valamilyen egyéb lehetőséget. Anyukádék biztos nem fogadnának be? Lehet, hogy így nehéz lenne, de talán még az a legjárhatóbb út, főleg ha nincs állásod, kereseted most. Vagy esetleg anyaotthonok.
2009. ápr. 13. 09:43
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/25 anonim ***** válasza:
100%

Itt anyaotthonokat találsz. Ha tényleg kilátástalannak látod a dolgot, akkor keresd meg őket, ott legalább nyugodtan várhatod a babát.

[link]

2009. ápr. 13. 10:08
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/25 anonim ***** válasza:
100%

Talán csak félig tartozik ide, amit írok, de: épp az esküvőnk után estem teherbe, de heteken belül nagyon megromlott a kapcsolatunk a párommal, persze előtte is voltak viták, de ebben az időben már nagyon elfajultak, megértésre vágytam, stresszmentességre és ennek érdekében nagyon vágytam egy más férfira, más kapcsolatra is. Nem csaltam meg a férjem, de óriási hullámvölgy volt. 5 hónapos terhes voltam, amikor óriásit veszekedtünk, kértem, hogy menjen el, nem ment, azt mondta nem akar nélkülünk élni és nem is tud. Ez jót esett, de nagyon lassan apránként javultak csak a dolgok. Szégyelltem magam, hogy mindezt a babám is megéli. Őt mindketten vártuk, szeretettel és felkészülten, talán ennek köszönhető, hogy tökéletes baba lett, és mi jó szülei (mert remélhetőleg azok vagyunk). A kapcsolatunk normalizálódott, nem csak a kislányunk tart össze minket, de természetesen szoros kapocs, most egy éves.

Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy minden esetben jó együtt maradni. Szerintem amikor gyermeket vállalunk minden anyában fel kell hogy merüljön a kérdés, hogy szükség esetén egyedül is végig tudja-e csinálni. Az anya elválaszthatatlan a gyermekétől. A férfiak sokszor egyik a családból a másikba lépkednek. Tehát: légy erős, határozott, céltudatos, bízz magadban, kutas fel segítő alapítványokat, egyesületeket, keress kiadó szobát és nagyon koncentrálj é készülj lélekben a szoptatásra, mert azon túl, hogy a babának az anyatej a legjobb, a szoptatás nagy anyagi könnyebbség is.

Döntöttél már valamiről?

2009. ápr. 13. 10:14
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/25 A kérdező kommentje:

Köszönöm mindenkinek a válaszokat. A kapcsolatunk a párommal azért nem alkalmas a gyerek felnevelésére, mert nem szeretném, ha az ő értékrendjét -és azt, ami kiderült róla- természetesnek venné a kicsi. Nem, nem megcsalás van a dologban- ez más, és nem lehet változtatni rajta, a párom sem tehet róla...

Ha becsuknám a szemem akkor nem lenne köztünk vita, de ezzel magam adnám fel és a gyereket kényszeríteném egy beborult normájú apa mellé. Ha vitázom, akkor az napi stressz.

Nyilván átgondoltuk a gyerekvállalást anyagilag és mindenhogyan, de ezek előre nem kalkulálható történések voltak.

Van olyan hivatásom, amelynek révén később el tudom tartani magunkat, talán nem is rosszul, de ezt nem lehet terhesen vagy egy pici baba mellett csinálni.

A páromnak van hová mennie, nagy a választék számára. Kértem, költözzön el, amíg nem találom meg a helyem. De nem- mert szerinte nincs is semmi problémánk...

Anyaotthon... Alapítvány...

Furcsa ebbe belegondolni, én sosem szorultam ilyesféle segítségre, miért érzem úgy, hogy magatehetetlen vagyok, ha ezek a verziók szóba kerülnek... De nyilván el fogok gondolkozni mindenen- a kicsi érdekében.

2009. ápr. 13. 10:43
 5/25 anonim ***** válasza:
100%

Pedig ha ennyire megoldhatatlan a további együtt élésetek,és eldöntötted,hogy nincs tovább vele akkor megoldást kell találnotok.KÖZÖSEN!!!!!!!!!

Nem egyedül neked!!!Ez az Ő felelőssége is,és ha neki van hová mennie akkor maradjatok Ti a kicsivel az otthonotokban.Majd később,ha már meg tudod magad oldani az anyagiakat változtattok.Ezt meg kell értenie neki is.Egy házasság nem lehet egyoldalú,ez hatalmas önzés,zsarolás amit csinál veletek.Nem akaszkodhat a nyakadba akaratod ellenére,ilyen nincs.Ha mégsem hajlandó együtt működni,nincs más megoldás mint bírósághoz fordulni.Nektek ítélnék a lakás használatát ez biztos.

Remélem sikerül megoldást találnotok.


Minden jót.

2009. ápr. 13. 11:05
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/25 anonim ***** válasza:
92%
Hogyhogy csak most derült ki, hogy a párodnak ilyen "elborult normavilága" van?
2009. ápr. 13. 11:07
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/25 A kérdező kommentje:

Úgy, hogy nem mondott el egykét dolgot, amire normális ember nem gyanakszik... Most lett őszinteségi rohama- én meg csak kapkodom a fejemet.

Bírósági huzavona... Erről egyből tejelapadást vízionálok...

Jahhj.

De köszönöm az ötletet, el fogom mondani neki, hogy ha egy ideig a ház használata jogilag is minket illet, akkor ne ellenkezzen értelmetlenül.

Nem házasodtunk össze, én magam nem tartottam fontosnak a papírt. (Szerencsére).

2009. ápr. 13. 11:12
 8/25 anonim ***** válasza:
100%

Szia,

ha nem titok, oszd meg velünk, hogy mi az, ami miatt elképzelhetetlennek tartod a pároddal való együtt maradást. Egyébként pedig ha úgy döntesz, hogy vége, akkor fordulj bírósághoz. Ha neki van hova mennie, menjen ő. Legalább annyira legyen tekintettel rád, hogy ne terhesen költözz.

2009. ápr. 13. 11:24
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/25 A kérdező kommentje:

Egyfajta szexuális aberráció, amelyről nem tudhat a gyerekünk. Viszolygom. Bővebben erről nem szeretnék írni, mert gyakran keres a témához kapcsolódó oldalakat a neten, nem szeretnék balhét...

De ha ezt el tudta hazudni, akkor még mit??? - kérdeztem, és mesélt még egykét olyat, hogy a fülem kettéállt. Ezek sem kis dolgok, de az alapproblémához mérten-jelentéktelenek.

2009. ápr. 13. 11:46
 10/25 anonim ***** válasza:
56%

Ahogy a szavaidból kivettem vmilyen ferde hajlamú lehet a férjed vagy esetleg kipróbált eléggé perverz dolgokat stb.. Na mindegy nem ez a lényeg. Ami történt megtörtént. Ha a ti kapcsolatotok ideje alatt tette a te tudtod nélkül akkor érthető a te hozzáállásod. De ha akkor csinálta amikor még nem voltatok együtt, akkor ahhoz nem sok közöd van. Lehet hogy most mondta el, de nm biztos hogy mostanában csinálta. Szerintem ne csinálj a bolhából elefántot. Ha megtörtént akkor megtörtént ezen már nem tudsz változtatni. Persze ledöbbentett a dolog ez természetes, de szerintem ha ő szeret titeket a babával együtt, és megad nektek mindent, jó anyagi háttérrel rendelkezik, el tud titeket tartani akkor szerintem semmi képpen ne hajtsd el. Beszéljétek meg normálisan a dolgot. Nyílván azért mondta el neked, mert már cseszte a csőrét a dolog és nem akart hazugságban élni elötted így hát bevallotta. Ez jó pont (nálam legalábbis). Amúgy szerintem ne hajtsd el, mert hidd el hogy nem könnyű egy gyereket apa nélkül felnevelni. Mi lesz ha nem lesz pénzetek? Dolgozni fogsz éjjel nappal? Ki marad a kisbabával? Így legalább ha ottvan a barátod/férjed/élettársad akkor ő elmegy dolgozni és te 3 éves korig a babóval tudsz törődni. Próbálj meg együtt élni azzal a dologgal ami kiderült.

Nagyon sok szerencsét és stresszmentes életet.

2009. ápr. 13. 12:24
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!