Anya csalja a nevelőapámat! Mit tegyek, hogy ezen túltegyem magam?

Keress egy fiut akinek eltudod mondani,szeress bele,legyen kedves,és elfogod felejteni :D

15/F

Hajajj,megértem, hogy kiborultál, depont ezért nem kell mások dolgaiban vájkálni...

Vannak dolgok, amiket jobb, ha nem tud az ember. Nagy igazság. Senki sem tökéletes.

Kellett neked kutakodni, meg is érdemled. Anyukád életével ne foglalkozz, hidd el, tudja, hogy mit, miért csinál, és nem tartozik rá. (ez nem azt jelenti, hogy helyeslem a megcsalást, de ő az anyukád) Azért, mert veled él, és szeret téged, te úgy érzed, hogy ez téged feljogosit bármire. Tévedsz. Feljogosit, de nem erre. Nekem nincs ilyen titkom a gyerekem (és senki más) előtt, de akkor sem szeretem, ha a személyes holmimban turkálna, mert semmi köze hozzá. Azért mert született egy vagy több gyermekem, akiket nagyon szeretek, az nem azt jelenti, hogy a világon mindenhez közük van. Ha mégis lenne olyan dolog, amit feltétlenül tudniuk kell, akkor elmondom nekik, mikor itt az ideje.

De, mint irtam, én is ember vagyok, és én is jártam hasonlóképpen. Egyszer anyukámnak el kellett mondania mindent magáról egy helyen, (anyaotthonban) És bár minket gyerekeket kiküldtek játszani megszomjaztam, és kicsit később visszamentem az épületbe. Már kifele tartottam, amikor megütötte a fülem a beszélgetés. A saját anyám, akinek a szájából többször is azt hallottam, hogy apám volt neki az első, és az egyetlen, mondta, hogy neki volt már egy férje. Lehidaltam rögtön, és nem tudtam mozdulni sem. Most akkor mi van? Ahogy ott álltam, kiderült, hogy volt neki még egy terhessége is, csak abortuszt végeztetett. Úristen! Gondoltam, és egyszerüen akkor már végképp le voltam döbbenve. Egy csomó minden kiderült róla, amit még soha nem tudtam. Teljesen más ember volt, mint aminek én ismertem őt. Nagyot csalódtam benne. Aztán próbáltam elfelejteni. Nem mertem neki megemliteni a dolgot, volt akkor más egyéb bajunk is, és az amúgy is leterelte egy idő után a figyelmem. Aztán már felnőtt fejjel, asszonyként leültem vele, és elmondtam neki, hogy mit hallottam akkor. Már nem tudom, hogy jött fel róla a szó, de jó volt, hogy megbeszéltük. Igy volt, amit megértettem, És persze volt, amit nem, de megbeszéltük.

Javaslom neked, hogy próbáld meg elfelejteni, mert ha közöd lenne hozzá, anyukád úgyis elmondta volna.