Miért gondolják, hogy a fogyatékos gyermeket nevelő családban csak a szeretet számít?

"én kerekes-székben élek, már kiskorom óta (így születtem). nyilvánvalóan nagyobb terhet jelentettem /jelentek a szüleimnek "

az más,egy kerekes széles tud szinte tökéletesen teljes élete élni,nem úgy,mint az,aki magáról sem tud

Szerintem én is elvetetném a gyereket.

Ha NAGYON sulyos betegségről van szó, akkor valószinűleg még akkor is elvetetném, ha milliomos lennék. Hogy miért?

Mert ugy gondolom, hogy a gyereknek büntetés egy olyan élet, amiben teszem azt nem tud lélegezni, enni, beszélni, járni.Egyszóval csak van, és kész.

Ha én tudnám, hogy ilyen betegen fogok születni, és lenne döntésem, hogy a szüleim elvetessenek, vagy ilyen életet éljek, egyértelműen azt kérném, hogy vetessenek el.

A nagyobbik fiam középsúlyos értelmi fogyatékos, mellette hiperaktív és autisztikus tünetei is vannak. Még sem gondolom azt, hogy neki vagy más hasonló helyzetben lévő embernek nem szabadott volna megszületniük. Mivel van mellette egy egészséges testvér így bátran kimerem nyilatkozni, hogy nem kerül többe mint a testvére aki alanyi jogon elvárja, hogy elsőre megkapjon mindent, márkás cuccokba járhasson, mióta kamaszodik szüleit nem képes tisztelni, csak követelőzik egy folytában. Ellenben a sérült bátyja a kevéssel is beéri, apró egyszerű dolgoknak is tud örülni, nem követelőzik, nem csak a családtagok, hanem embertársak iránt empatikus, szeret teljes nem azon töri a fejét, hogy és miképp állhatna bosszút másokon. Ennek ellenére őszinte leszek még sem a fogyatékos gyerek a nagy kedvencem hanem a kicsi. Ő a minden, benne látom a jövőt. A fogyatékkal élő gyermekemet is szeretem, viszont nagyon le tudok tőle fáradni. A nap 24 órájában egy ilyen emberkével együtt élni igazi kihívást jelent számomra. De én szeretem ezeket a kihívásokat. Sajátságos viszony van közöttünk és ezt a viszonyt a gyermek kedély állapota is nagyban befolyásolja. Vannak olyan napok amikor semmi probléma nincs vele; olyankor nagyon szeretem. Viszont vannak napok amikor tőr-zúz mindent maga körül és akkor nagyon utálom. Tipikus se veled sem nélküled szindróma.

Eleinte komoly bűntudatom volt emiatt. Mára megtanultam ezzel együtt élni és úgy érzem igen is jogomban áll nekem is kinyilatkoztatnom ezt a szeretlek meg nem is állapotot.

A gyerek nagyon jól tudja mindezt. Amikor egy ilyen hiszti roham után végere lenyugszik, már jön oda és kéri hogy ne haragudjak és szó szerint azt mondja:-Anyu normális leszek.

összegezve: Már nem tudnám elképzelni nélküle az életünket. Egyfolytában alkalmazkodni kell hozzá meg a kialakult helyzetekhez is, de ő is a családunk része mint az egészséges testvére. Kár azon gondolkodni, ha ezt előre tudom megtartottam volna e, vagy mi lett volna ha másképp születik. Azokat is megtudom érteni akik nem vállalják fel ezt a helyzetet.Intézetbe adják, vagy elvetetik... Ők azok akik nem mernek szembe nézni a rájuk váró kihívásokkal és idő előtt megfutamodnak a problémát úgy mond szőnyeg alá seprik.. De szerintem a saját lelkiismeretük elől ők sem tudnak szabadulni valamilyen formában vissza fog köszönni nekik. Mégsem ítélem el őket. Mert nagyon jól tudom, hogy vannak bizonyos dolgok amibe bele kell születnünk ahhoz, hogy megértsük azoknak a dolgoknak lényegét.

nekem egy enyhén értelmi fogyatékos testvérem van.

tökrement miatta az egész család, mert nem tud viselkedni, hiába tanítjuk. nagyon durva dolgokat művel. kb mindent amire "megkérik" a cigányok. bezárni nem tudjuk. állandó felügyelet kell mellé. anyám tönkrement, apám elhatárolódik. én elköltöztem otthonról. hiába mondod neki, hogy ezt és ezt nem szabad, megteszi 1001szerre is..

nem tudjuk kihez forduljunk, de a városban én már nem merek végigmenni, azok után, amiket művelt..

11:02 válaszadó:

Nem gondolkodtak el azon a szüleid, hogy érdemes lenne őt korlátozó gondnokság alá helyztetni?

figyu! ha tudsz segíts hova lehetne beadni? mert mi jártunk sokfelé és mindenhol azt mondták, hogy vagy nagyon durván fogyatékosoknak van hely, vagy sehol. bezártak már szinte mindent!

de ha tudsz kérlek segíts!

11:07 Ez nagyon sok mindentől függ. Hány éves a testvér? A fogyatékosság mellett van e pszichés megbetegedés is?

Ha már nagykorú a gyámügynél kezdeményezni lehetne a korlátozó gondnokság alá helyeztetést arra hivatkozva, hogy mennyire befolyásolható meg nem látja át a cselekedetei súlyát. Ha a fogyatékosság mellé pszichés zavar is társul akkor pszichátriai betegek otthonába is be lehetne tenni.

Nehéz így látatlanban tanácsot adni.

24 éves, az a legnagyobb probléma, hogy nem látja a cselekedetei súlyát (volt már itt minden... kiskorú megrontása.. csak börtönbe nem vihették, mert van róla papírja, hogy ilyen)

ha esetleg tudnátok belinkelni vmi oldalt, hol tudok érdeklődni megköszönném!