Muszáj nekem az anyámékkal mennem mindenhova ahová ők akarják?

Vannak emberek akikkel nem lehet beszélni,mert túl szűk látókörűek ahhoz,hogy mások nézőpontjait elfogadják.De mint írtam,beszéljen velük minél hamarabb.Nem vagdalkozni kellene,hanem rendesen értelmezni a válaszomat.

Na, ebben egyetértek az utolsóval, van, akivel nem lehet mit kezdeni. Tíz perce vesztem össze anyámmal. Vele két dolgot lehet: egyetérteni vele vagy veszekedni. Ha valaki ellentmond, az azért van, mert őt akarja bántani, vitatkozni meg képtelenség vele, mert nem észérvekkel vitatkozik, hanem elkezdi kiforgatni az ember szavait, hogy az jöjjön ki belőle, hogy még jobban megsértődhessen, és azon panaszkodhasson mindenkinek, hogy őt bántják. Ja és persze eljátssza a mártírt, sír, hogy én megint a lelkébe tapostam. Hiába magyarázom neki, hogy a jelek szerint vele csak felületes dolgokról lehet beszélni, mert ha értelmes dolgokról próbálok és más a véleményem, az már skandallum, de szerintem a bájvigyorgás helyett többre megyünk azzal, ha őszintén beszélünk egymással. Ja, az neki nem jó, neki csak olyanokat mondjunk, ami neki jólesik. Én meg kerek-perec megmondtam, hogy ezt ne is várja tőlem, mint ahogy eddig sem várhatta el, bár szerette volna. Szerinte valaki a anyjának ne mondja el azt, ha az valamit rosszul csinált, mert azzal megbántja, és rendes gyerek ilyet nem tesz. Csak azt felejti el, hogy már én is 40 éves vagyok, nem gyerek, és van véleményem, ami sok esetben nem egyezik az övével. Ilyenkor jön az, hogy "arra kérem a Jóistent, hogy minél előbb szólítson magához, mert csak akkor nyugszom meg", és erre én nem borulok a lábai elé, hanem jelzem, hogy ezzel nálam semmire sem megy, mert nem rezonálok az érzelmi zsarolásra, ha nem bírja elviselni az ellenvéleményt, akkor az egész világot sem tudja elviselni, mert az nem úgy fog forogni, ahogy ő akarja. Nem érti, hogy a szeretet nem egyenlő azzal, ha elvtelenül helyeselek és mindent úgy teszek ahogy ő akarja. Időben ki kell törni, és még akkor sem biztos, hogy képes valaki mindezt feldolgozni, ha arra van beállva, hogy bizony a szülő szava szent és az az elsődleges, amit ő akar. Nálam már gyerekkorban sem ment semmire az érzelmi zsarolással, nagyon jól tudja, mégis csinálja, mert nem is akarja másként. Neki az az élvezet, ha megsértődhet, mert úgy érzi, attól ő kerül fölénybe. Ha most hagyod magad, akkor később sem szabadulsz, erre nagyon vigyázz, mert mindig azt fogod kötelező érvényűnek tekinteni amit a szüleid kérnek, és mindig hozzájuk fogsz igazodni. Az pedig nem egészséges, mindenki a saját elvárásaihoz igazodjon elsősorban.