Van, aki ismer olyan családokat, akik tönkre mentek anyagilag?

Szerintem most mindenki tönkre megy anyagilag.

Idáig én voltam a családfenntartó, de munkanélküli lettem. Az ideg öl minden hónapban már kb. 15-étől, hogy mit fogunk enni. Nem nagy öröm, ha nemet kell mondani a gyerekeimnek. Plána, hogy amúgy is olyan sovány mind a kettő. Ők még mindig nem fogják fel, hogy nem tudok már semmit sem venni. Akkor jobban mellémállnának, ha értenék, miről van szó. Engem lassana a háborús évekre emlékeztetnek a mai állapotok. Miért nem adnak egyszerűen szegénységi bizonyítványt annak, akit megillet? És onnantól kezdve legalább jegyre, v. bármire, a fejadagot megkapná a család! Mert városban, csak éhen lehet dögleni! Én egyébként az összefogásban látom a megoldást. Most kéne a szűkebb-tágabb családnak egymást segítenie. Plusz a lakóközösségek is tudnának segíteni egymáson. A civil kezdeményezéseket támogatni kéne akár az államnak. Nagy baj van, de a közértekbe mintha nem ezt látnám. Pedig biztos más is van így, mint én.

17:05

Kajára nincs pénz, de netre van? Add el a sz.gépet, vágasd le a netet, egyből van egy kis plussz pénz.

Ugyan, milyen háborúra emlékszel...

Ha emlékeznél, akkor azt is tudnád, hogy a jegyrendszer pont nem arról szólt, hogy na, mostantól kezdve kánaán van, vagy legalábbis tuti, hogy megkapod, hanem azt, hogy ha van jegyed, akkor megveheted, de max annyit!

Igaza van az előzőnek, ha nincs mit enni, főleg gyerekkel, akkor nem kell számítógép, net, kábeltévé, gyorskaja, hanem tej, kenyér, parizer. És munkát kell vállalni, ha kell betanított munkásként...

17:32, nem, de a legtöbb helyen azért is fizetni kell! A könyvtár meg ilyenkor nincsen nyitva.

Ha a szomszédnál olvassa a gyakori kérdéseket, ahelyett, hogy pl. gyümölcsöt szedne napszámba (mert van ám olyan is, csak ki kell menni a városból, ha nem büdös a meló), akkor...