Szerintetek gáz, ha egy férfinek 43 évesen lesz gyereke?

Igem, szerintem gáz. A mai viszonyokat tekintve nem biztos hogy látni fogod felnőni.

Meg aztán szerintem a gyereknek se jó, hogy az iskolába a nagyapja megy érte.....

Én 35 voltam, a férjem 50, mire gyerekünk született.

És előtte nem éltünk, "mint Marci hevesen".

Egyszerűen így alakult. 13 év után vállaltunk gyereket, de csakis azért, mert szó szerint a nulláról kezdtük, és mire felépítettünk egy biztonságos hátteret, mindketten súlyos betegséget kaptunk. Aztán felépültünk, és most 2,5 éves a kisfiunk. Büszke szülők vagyunk, sok mindent megéltünk együtt.

Lehet vállalni 20 évesen, vagy 2 éves kapcsolatba, csak amíg régen más tradíció szerint normális volt, de értékek alapján működött, ma már inkább felelőtlenség.

Miért ne vállalhatna 43 évesen gyereket? Sőt!

Szerintem nem gáz, de igazából ez nem a kortól, hanem... talán a jellemtől függ.

Az én édesanyám 39, apám 47 volt amikor születtem, harmadik gyerekként, majdnem 17 évvel az előző után. És bár apám már pár éve meghalt, engem felneveltek, szerettek és mindent megadtak nekem, amit tudtak.

Negyven-egynéhány év még abszolút nem késő.

Hogy sikerül-e felnevelni? Tragédiák bárkivel történhetnek, kortól függetlenül, nem lehet úgy élni az életet, hogy "Mi van, ha egyszercsak a fejemre esik egy műhold?", vagy ilyesmi.

Nekem spec. inkább az volt a problémám, hogy gyakorlatilag egykeként nőttem fel, mert mire megszülettem, már egyik testvérem sem lakott otthon. De ennek a "hipotetikus" gyerkőcnek ilyen gondja nem hiszem, hogy lenne.

És számításba kell venni, hogy egy gyerek igenis ok a vidámságra, ok arra, hogy az ember még jobban meg akarjon gyógyulni, feltétel nélkül szeret, és ezen okok mindegyike hosszabbít az életen.