Az anyám miért akar bele szólni még felnőttként is az életemben?

Nem ismerjük az édesanyádat, tehát nem tudjuk megmondani, hogy Ő miért akar beleszólni az életedbe. Szerintem egyszerűen csak ilyen a természete. Mondd meg neki (finoman), hogy hagyjon békén, mert már nagyon zavar téged, nem igazán tudok más javasolni.

Biztosan csinàltàl olyan dolgokat, amelyek nem tetszettek neki és szeretné, ha nem történne meg ùjra. Az igaz, hogy meg kell tapasztalni a jót és rosszat, de ha több a jó lehet nem irànyitana annyit.

Az enyém is ilyen, nincs rá megoldás. Neki az a fixa ideája, hogy ő mindenkinél jobban tud mindent, és meglátása szerint szó nélkül köteles lennék elfogadni a véleményét pusztán azért, mert az anyám és idősebb. Nem tűri, hogy saját véleményem van, gyerekkoromban sem tűrte, és nem is változott semmi azóta sem. Millió olyan eset van, hogy amiről úgy gondolja, hogy kizárólag úgy helyes, az helyes lehetett mondjuk a hatvanas években, de ma már nem. Pl. nem érti meg, hogy ma már nem előny, hanem hátrány ha valakinek gyereke van, nem munkaidő-kedvezmény jár vele, hanem kockáztatja az ember a kirúgást egy gyakran beteg gyerekkel, meg sorolhatnám. Egyszerűen a mai világban nem állja meg a helyét az ő "tapasztalata" és ezt nem hajlandó belátni, mindenkire ráerőltetné az életvitelét, miközben ő - hiába még csak 60 éves - vagy harminc éve nem hajlandó tudomást venni a világ változásáról. Az sem jó megoldás, ha az ember a béke kedvéért ráhagyja és mégis a saját döntése alapján csinálja a dolgokat, mert utána azon megy a hiszti, hogy igazat adtam neki és mégsem úgy csináltam, tehát csakazértisből ellenkezem. Így aztán nekem egész életemben konfliktusom volt és van anyámmal, mert képtelen felfogni, hogy nem a picikislánya vagyok 40 évesen, és az én életemet nem ő fogja irányítani. Irányította a családban mindenkiét, nálam nem működött, és ezt nem viseli el. Szerintem 50-60 évesen pont hogy lehetne már annyi esze és tapasztalata egy embernek, hogy felfogja: nemcsak egy helyes megoldás létezik, nemcsak egyféleképpen lehet élni az életet. Ha ezt nem érti, akkor sajnálom, csak a kora miatt és amiatt, hogy az anyám, nem fogok bólogatni minden hülyeségére, erre semmi sem jogosítja fel. Szerintem vállald fel a konfliktusokat nyugodtan, persze, lesznek mosolyszünetek, nálunk is van, hogy hetekre megsértődik, felhúzza az orrát és nem beszélünk, de még mindig jobb, mintha az egész életemet az ő elképzelése szerint kéne élnem.