20-25 éves fiatalok! Mire jutottatok eddig az életben? Mit terveztek?

Én már 26 vagyok, érettségim van, 2 szakmám, most kezdtem el egy sulit, amit már régóta terveztem, és érdekel.

Mellette folyamatosan dolgozom, már 5 éve.

Sajnos itthon lakunk a párommal, egy külön emeleten, és esélyünk sincs saját lakásra :(

Ha a sulinak vége, és nem jön össze egy jobb munkahely, akkor irány Anglia,mivel unom már, h nem jutunk egyről a kettőre.

Egyik ismerősöm kinn van már 3 éve. Segítene elhelyezkedni.

23 éves vagyok, és amiket eddig elértem:

- nyelvvizsga

- diploma

- 8 éves barátság a legjobbommal

- komoly párkapcsolat

-végre munkám is van

- és amit mondjuk én élvezek, de a szüleim és nagyszüleim teremtettek, a 2 szobás lakás amiben a Párommal élünk.

Még azért kell a tejbe aprítani, de mondhatnám, hogy elégedett vagyok.

23N

24 éves leszek a hónapban, amit eddig egyedül elértem az a konyhaszekrény felső polca volt.

még mindig nem írtam meg a szakdogámat, pedig rengeteg lehetőség kinyílna, csak túl nagy falatnak érzem...

melóztam eddig ingatlanközvetítőként (van róla wc papírom is, csak nem tudom minek :) telemarketinget is csináltam.

van egy lakásom, amit a nagyszüleimtől kaptam, a félig az emberem, félig jóanyám tart el, néha diákmelózok, de az a pénz kb semmire nem elég.

a párkapcsolatom legalább jó, szerci van, motiváljuk egymást a jó dolgokra.

tudom magamról, h egy csődtömeg vagyok, és pont a minap éreztem azt, h most jön a fordulópont. megírom azt a nyomoronc szakdogát, beadom a CV-met olyan helyekre, ahol még nem kell diploma, és lefogyok legalább 15kgt :)

alapvetően nagyon jól érzem magam, szeretem az életemet, nem cserélnék senkivel, de ha külső szemlélőként nézem magam, akkor kéne már kezdeni valamit :)

ja, és még egy mondás búcsúzólag: amint az életed egyik része helyrejön, a másik látványosan összeomlik.

lehet választani :)

"amint az életed egyik része helyrejön, a másik látványosan összeomlik"

Ez tuti. Nekem mihelyt az életem egyetemi, tanulással kapcsolatos része rendbejött, sínen vagyok a nyelvvizsga és a külföldi tanulmányok felé, addig a barátaim szépen, sorban eltüntek mellőlem. Egy picit magányos is vagyok néha emiatt, nem érzem, hogy igazán haszna lenne a sok tanulásnak (pedig nem én hanyagoltam a barátaimat és nem tanulás miatt, egyszerűen találtak nálam jobbakat és emiatt én már le sem vagyok ***va). :(

Ez nálam is így van... Mire lett komoly párkapcsolat, összeköltözés, eljegyzés és jó munka és suli, addigra a haveri társaság lemorzsolódott( nem volt se kedvem, se időm rájuk) Igazából nem is bánom, legalább megtudtam kik az igazi barátaim.

De amúgy nagyon igaz a mondás.

24 éves lány vagyok,van egy érettségim(szintén seggtörlésre) és egy OKJ-s papírom "Postai ügyintéző" szakmáról,amiben talán sosem tudok elhelyezkedni.Sajnos a postai felvétel kihalásos módszerrel működik.Itthon élek anyuval és öcsivel,párom régóta nincs és nem is akarok.Egy műanyagüzemben dolgozok 3 műszakban már egy éve és 4 hónapja.Előtte is volt már munkahelyem,de létszámleépítés volt,és én is áldozata lettem.Továbbtanulásra se pénzem se időm nincs.Szórakozni nem járok,mert akiket a barátimnak hittem vagy szépen elszállingóztak az életemből vagy azóta családot alapítottak.Egyedül meg minek?

Saját lakásra sosem telne,de jobb is nekem itthon.Megvan mindenem ami kell,a fizetésemből hazaadok a közösbe.Angolul középfokon beszélek.Leginkább gitározni vagy dobolni szeretnék,de még a tanárra sem telne,nemhogy hangszerre.A munkahelyemet gyűlölöm,most lett meghosszabbítva a szerződésem decemberig.Aztán majd meglátjuk.