Felnevelnéd, ha sérült gyereked születne?
Tegyük fel, hogy nem enyhe értelmi sérülésről van szó. Hanem olyanról, ahol esély nincs rá, hogy valaha is önálló életet tudjon élni; se nem lesz munkaképes, se nem járhat iskolába. Minimálisan fejleszthető. Nem lesz szobatiszta felnőtt korára sem.
Felnevelnéd, vagy intézetbe adnád?
Tudom, sok család rokkan bele, ha vállalja a gondozást. Lehet, hogy kiverem a biztosítékot a kérdéssel.
Megint más a hetes óvoda, meg ha gyakorlatilag ott él és nem is nagyon látogatják... Persze, hogy jobban van bűntudata, ha hetente felszakad a sebe, mikor ott kell hagynia...
A Down-kór meg közel sincs ahhoz az állapothoz, amiről a kérdésemben szó volt, nem mellesleg. Itt teljesen magatehetetlen emberekről beszélünk. A Down-kóros nagyon jól fejleszthető, munkába állhat, még családot is alapíthat (ilyenről is olvastam, más kérdés, hogy ez mondjuk nem a legjobb lépés)
Lehet, hogy az általad ismert anyuka is másképp gondolkodna, ha a gyereke csak feküdne egész nap és ő már a 40. éve gondozná.
válasza:Egyik sem jó választás, nem véletlen vágyik mindenki egészséges gyermekre. Itt nem lehet 100%-ig jól dönteni.
De csak a saját lelki békéért valaki válassza azt az utat, amivel -valljuk be- semmit nem ér el tényleg azon kívül, hogy így nem lesz bűntudata? És közben kiteszi szenvedésnek a párját, gyermekét (mármint ha van egészséges gyereke a sérült mellett)?
Az egészséges gyerek nem érzi másnak, mint tehernek a testvérét. Egy ismerősömnek van egy ilyen húga, mindketten huszonévesek, a nő már kétgyermekes édesanya. Az a lány, a sérült valamennyire képes mozogni, de értelmileg kb. egy 3-4 éves gyerek szintjén van. Kiábrándító látvány. Anno próbálták fejleszteni, de már csak van otthon egész nap. Mondta a nő, azért is akart testvért a kislányának, mert neki nem volt igazi testvére. Őt leginkább csak bosszantja a húga, az anyjának is már csak teher.
válasza:Ha már megszültem, akkor felnevelném. Viszont ha ez a terhesség azon fázisában derülne ki, amikor még dönthetünk az abortusz mellett, akkor gondolkodás nélkül elvetetném.
22/L
válasza:Nem tudom, hogy Mo.n van-e egyáltalán ilyen intézet és ott hogy bánnak vele.
Ha van és biztonságos és pénzem is lenne rá, akkor beadnám.
Azért felmerül bennem, hogy a sérült mennyire kötődik a szülőhöz, emberi roncs ugyan, de félhet, érezhet szeretetet a gondozója iránt, valahol kegyetlenség megfosztani egy nyugodt környezettől.
Egy intézet sohasem ad szeretetet, ennyire sérült elaltatása humánusabb lenne mint kitenni egy intézetben bántalmazásnak, nemi erőszaknak, szeretethiánynak.
válasza:Aki azt írta, hogy ápolót fogadna mellé, hogy tudjon mellette dolgozni, az vajon tudja mennyibe kerül egy ilyen ápoló?
Én sajnos tudom -hacsak nem szomszéd (kelet főleg) országból jött, házban lakó és evő nem szakértő ápolóról van szó akkor, úgy ezer forintos órabérért dolgoznak. Vagyis ha csak munkanapokon 10 órát vigyázna rá, (amíg te dolgozol és hazaérsz, bevásárolsz, postára, gyógyszertárba mész), az havi 200ezer forint.
Igen jól kell keresni, hogy ilyet valaki megengedhessen magának.. Magyarországon ez az opció nem nagyon játszik.
Én nem tartanám meg. :( Biztosan megszakadna a szívem, de nem vagyok még anya, így fogalmam sincs milyen erős érzelmeket válthat ki az anyai ösztön. Szóval ha már a kezembe tartom a szülés után, lehet nem bírnék lemondani róla.
De így "tiszta" fejjel nem tartanám meg.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!