Elmentem ma barátomhoz "bemutatott" a szüleinek. Apja bejött köszöni, kedves voltam vele. Aztán elment tv-zni. Az anyja is bemutatkozott és mondta a magáét a nővéreinek. Ez most normális?

A férjem szülei se ugráltak körbe különösebben első találkozás alkalmával. Férjemtől kérdezgettek később rólam, illetve magától is beszélt rólam, így nagyjából képben voltak. Komolyabban azóta vesznek számításba, hogy összeházasodtunk.

Erőltetni én sem akartam, finoman barátkoztam, én mentem oda beszélgetni, de ha nem láttam nyitottságot, akkor nem erőltettem tovább.

Most már ott tartunk, hogy pl amikor állásinterjúkra jártam, anyósom rendszeresen felhívott, hogy hogy állok, mi volt, hova megyek. Amikor felvettek, akkor pedig elsők között hívott fel gratulálni.

Ha az elején erőltetem, valószínűleg pont hogy elriasztottam volna őket. Nekik ez volt a kényelmes tempó.

Nálunk máshogy volt, szüleim nagyon szociális lények, férjem talán kicsit több figyelmet is kapott, mint ami kényelmes volt neki, körbeülték és már-már kihallgatásra hasonlított az egész helyzet :) Ott meg a férjem vette fel a tempót, kiment apámmal megcsodálni a gyümölcsöst, megsimogatni a kutyát, anyámmal végignézte a gyerekkori képeimet, stb.

Azóta köztük is jó a viszony, gyereküknek tekintik.

De el kell fogadni, hogy van aki haverkodósabb, van aki meg nem. Másrészt friss kapcsolatot, pláne ha gyakran cserélődnek a partnerek, a szülők nem mindig vesznek komolyan. Ha már komolynak gondolják, akkor ők is érdeklődőbbek lesznek.

No meg ilyenkor a vendégnek kell alkalmazkodnia, már csak a korkülönbség miatt is. Barátodat kérdezd ki, és ha pl az anyja hobbikertész, akkor kérdezd arról, ha az apja szerel, akkor kérd meg, hogy mutassa meg a legújabb bütykölését. Őszinte érdeklődésre könnyen nyílnak az emberek.

Nekem is furcsa.

Eddig 2 családnak lettem bemutatva, mint leendő partner, vagy már partner és mindenhol érdeklődtem rólam és én is kérdezősködtem, beszélgettem a család tagokkal. (más kérdés, hogy a mostani párom családtagjaiból ketten nem kedvelnek, mert nem lesz diplomám és nagydarab vagyok, mert párom a husit szereti)

Ahány ház, annyi szokás, majd lesz valahogy, ezért ne csüggedj el azért!

22/L

Örülj neki.

Az én barátom szülei rögtön rám szálltak, mindig velük kellett társalogni, meg enni, főzni, Tv-zni.

Nem szerettem, mert hiába volt az ő házuk, de én a barátomhoz mentem, nem hozzájuk.

Mégis mindig a nyakunkon lógtak, és kérdezgettek akkor is, ha már válaszoltam pár szóval, de kérdeztek még és még...

Tudom, hogy kedvesek akartak lenni, de sok volt ez tőlük.

Mindig tolakodtak, felhívtak, kulcsot is akartak nekem adni.

Sok volt!

Ez a másik véglet, de ez sem túl jó.

hát nem tudom, én a volt barátomékhoz aznap mentem mikor összejöttünk ( vagyis előtte ) és már akkor bemutatkoztak. igaz akkor még nem beszélgettünk, mert épp jöttünk el. legközelebb viszont már biztosan beszéltünk is legalább pár szót. ( az a 4. NAPja lehetett a kapcsolatunknak ) ekkor voltam 16 éves, ez a 3 év olyan mérvadó lenne? persze lehet ..

egyébként nekem apa is csak bemutatkozni szokott a barátaimnak, bár ő kicsit zárkózott, meg amúgy is elmondok neki mindent amit megkérdezhetne :D ...

szerintem ne vedd magadra. hátha legközelebb jobb lesz. sőt, ha most ilyen kellemetlenül érezted magad, legközelebb biztos jobb lesz :)) és ez a viselkedés csak őket minősíti, nehogy te érezd magad rosszul miatta..

örülj neki hogy csak ennyi volt. az én exem szülei ránkparancosltak hogy együnk,szerintem elég normális adagot ettem,föleg hogy laktato kaja volt, nem is vagyok sovány erre közölte hogy ez semmi volt,utána bementünk mi is a nappaliba,nézték a hiradot és néha közbekérdeztek egy két hülyeséget. vagy mondtak. pl hogy tul fiatal vagyok,kiröhögték a végzettségem, nem hitték el hogy nincs tetoválásom, kérdeztek egy olyat hogy: "anyád nem dolgozik?" ez milyen kérdés. ez konkrétan ugy hangzott hogy én egy semmirekellö vagyok és az anyám is biztos nincstelen.utána nekiállták fikázni a páromat hoyg egyen rendesen meg büdös van nála szellöztessen( mindig tök jo illat volt nála) meg minek neki annyi állat mikor igy is alig él meg.(pokjai, skorpioja, meg gyikja volt)

simán megélt,mellesleg ezek alig esznek... de mindegy. én ugy gondolom féltékeny minden nöre aki elveszi a pici fiacskáját. de többet nem voltam hajlando menni hozzájuk. bár nem is hivtak.

Ahogy már páran írták, nekem is ez jutott eszembe, hogy túl rövid még a kapcsolat és feltehetőleg nem te vagy az első ilyen téren-így már nem veszik túl komolyan. Ha eltelne egy év, szerintem másabb lenne.

Rajtad is múlik mennyire tartasz ki, bár ennyiből a fiúra gondolok, dobálja a csajokat, de inkább én tévedjek :)