Volt már olyan, hogy azt érezted szakítani akar a párod, de nem meri megmondani? Beigazolódott a gyanúd?

Lehet,hogy még nem akar mindent felrúgni de jelenleg elege van.Most te dötsd el,hogy te mit akarsz!

Régi sztori, de válaszolok, velem is volt ilyen. Nagyon nehezen vergődtünk el a szakításig és végül én mondtam ki. Mi már együtt éltünk, de két hét telt el úgy, hogy került, reggel már nem volt otthon, mikor felkeltem, este csak akkor ért haza, mikor már csak két szót tudtunk váltani. Volt egy nagy vitánk, hogy mire jó ez így? Szakítsunk akkor, csak ne húzzuk egymás idejét. Azt mondta, nem akar szakítani, de nem indokolta, hogy mi a baja, miért kerül stb. Egy hétig még húztuk így, én kerestem lakást, aztán mikor találtam, közöltem vele, hogy részemről vége, költözöm. Totál érzelemmentesen mondta, hogy jó, hát akkor szakítsunk. Pár hónapig nem beszéltünk egymással, utána megkeresett, hogy van-e kedvem találkozni, beszélgetni, megbeszélni mi történt, de nemet mondtam. Kb egy év múlva véletlenül futottunk össze a városban, pont amúgy a születésnapomon, de nem is emlékezett rá, annyit mondott, hogy most vett új autót, meg hogy az egyik ismerőse most került arra a munkahelye, ahol én is dolgoztam, adjam át neki az üdvözletét. Mikor a munkahelyen összefutottunk ezzel az ismerősével, beszélgettünk egy kicsit, ő mondta el, hogy amikor még együtt voltunk, hónapok óta csalt engem egy férjnél lévő nővel. Mondtam, hogy hetekig került stb, kisült, hogy felcsinálta a csajt és azt intézték fű alatt, hogy elvetesse a lány a gyereket úgy, hogy a férje ne jöjjön rá, hogy kórházban van. Amikor meg felkeresett pár hónappal később, az azért volt, mert a csaj a férjét választotta, nem őt. Hát szuper érzés volt!