Hogy lehetne kikerülni az "anyóst"? Az rossz, ha próbálom ezek után leredukálni a találkozások számát vele? Kicsit hosszú.

Az a helyzet, hogy 5 hónapja vagyunk együtt a barátommal és most találkoztam először az anyjával.

Nekem furcsa volt nagyon alig vett észre (gondolom szándékosan) és végig csak a fiához beszélt, hozzám sem szólt. Az elején még üdvözölni sem jött oda, csak vagy 5 perc múlva. Annyit csinált, hogy elémtett egy pár db sütit, hogy egyem meg és mondta "vicceskedve" a barátom, hogy jobb ha megeszem, mert az anyja megsértődik...

Én bevallom őszintén, előtte ettem pont egy fél- egy órával, tele volt a hasam és egyáltalán nem kívántam a sütit, ráadásul édes is volt nagyon és nem is nagyon ízlett, és nagy kínok árán, de megettem mindent, hogy nehogy ne legyek szimpatikus esetleg emiatt. De közben magamra hagytak, kimentek a konyhából egy másik szobába valamit megnézni, én meg egyedül ültem a konyhában, és tömtem magamba a süteményt, és szenvedtem vele, próbáltam gyorsan enni, hogy hamarabb meglegyen, alig rágtam, csak nyeltem szinte. Mondjuk itt jó, hogy nem voltak bent és nem látták, hogy eszem...

Utána az anyja megkérdezte, milyen (ekkor a barátom nem volt bent) mondtam, hogy nagyon finom, köszönöm. Erre kiment...

Ennyi volt. Tehát a lényeg, hogy én tényleg minden tőlem telhetőt megtettem, mégis mióta már látott engem az "anyós", azóta a barátom néha furcsa dolgokat mond, amit eddig nem, mintha az anyja mondott volna valamit rólam és befolyásolná... Pedig nem értem, mi lehet a baja...

Amúgy nagyon egy idegesítő, sápítozós, magas hangú, káromkodós, nyers stílusú asszony... Nekem nem szimpatikus, főleg ezek után nem... De mit tehetnék?

Nem tudom, tényleg ő áskálódott-e...

Félek, hogy ez csak rosszabb lesz... A barátom az egyetlen gyereke és eléggé rá van szállva, mert ő a "pici" fia...

Nekem elment a kedvem még a barátomtól is ezek után...

Ti mit tennétek?