Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Szülőkről való leszakadás...

Szülőkről való leszakadás alig 20 évesen: sikerülhet pszichológus nélkül?

Figyelt kérdés

Egyetemre járok, viszont elég közel, így gazdaságosabb itthonról bejárnom. Azonban a szüleim nagyon durván bánnak velem, kb mintha valami utolsó kis féreg lennék, és ha meg merem védeni magam, egyből rámtámadnak és elmondanak minden "mocskos szemét kis k*rvának". A 16 éves húgom már pszichológushoz jár a rossz családi háttér eredményei miatt (elkezdett komolyan inni, cigizni, bukdácsol az iskolában stb). Az anyagiakkal nincs gond, a szüleim jól keresnek, én pedig, ahogy energiám engedi az egyetem mellett, igyekszem vagy dolgozni vagy meglenni az ösztöndíjakból, támogatásokból (szóval az étel jó részét és a rezsit ők állják, mást szinte mindent magamnak fizetek - könyvek, ruhák, kozmetikumok, bérletek az utazáshoz 9ezer Ft havonta csak az utazásom). Mégis mindennek el vagyok hordva állandóan, ma is fél nap velünk veszekedtem, végsírtam a fél déleőttöt és délutánt, olyanokat vágtak a fejemhez és szerintük még én vagyok a nem normális, csak mert belátom, hogy ők se tökéletesek, ahogy senki sem (nyíltan megmondták pár hete, hogy szerintük számunkra nekik kellene Istennek lenniük). De akárhogy is bántanak, valahogy mégis nehéz elszakadni itthonról, feladni a viszonylagos kényelmet és elmenni itthonról. Tavasszal egy külföldi ösztöndíjat szeretnék megpályázni Ausztriában (de itt lakunk a határ mellett, szóval csak 80-90km-re mennék a mostani 50km helyett), ez tartja bennem a lelket, mivel nagyon szeretem azt az országot, igyekszem minél többet kijárni, mert ott jól érzem magam (más emberek, más mentalitás, anyagi biztonság stb.). Viszont félek, hogy haza fogok menekülni onnan, mivel ott majd magamnak kell mindenről gondoskodni és még akkor is csak alig múlok el 20 éves. Nem a felelősségtől félek, hanem az anyagi biztonság és kényelem feladásától, és hogy nem lesz ott a családom, aki ha kell, segít (anyagiakban főleg, nem lelki téren, azon a téren soha nem kaptam semmi jót). Ott akarok egyetemre járni, viszont a szüleim nem támogatnak ebben.

Szó mi szó, érzem, hogy lelkileg gond van, hogy túlságosan ragaszkodom az otthonomhoz, hogy félek elmenni itthonról, akármennyire is rossz a családommal. Szerintetek sikerülhet az elszakadás pszichológus nélkül is, sikerülhet magamtól úgy, hogy ne jöjjek haza majd Ausztriából sírva 2 hét után? A kollégiummal sajnos ez történt, nem bírtam ki sem anyagilag (mivel lisztérzékeny is vagyok, mégsem számíthattam anyagi támogatásra itthonról), illetve érzelmileg sem bírtam az "egyedüllétet", miközben csak egy furcsa, magábaforduló lánnyal voltam együtt, egy szobában egész nap. Hiányzott a szobám, hiányzott a cicám, a cuccaim...

Hogy kezdhetnék hozzá, hogy elszakadjak időben és egészséges módon a szüleimtől, hogy megtanuljak ne sírni azért, mert ők bántanak, hogy önálló életbe kezdhessek? Rendes munka és jelentős havi jövedelem nélkül nagyon nehéz.


2011. nov. 16. 14:54
 1/4 anonim ***** válasza:

Két választásod van.

Ha úgy döntesz elmész, akkor azt emelt fővel tedd és ne kuncsorogj vissza, soha. Ha nem fog sikerülni fizetni a szállást, a tanulmányokat és a kaját akkor halasztást tudsz kérni az egyetemen (azt hiszem, ha nem így működik nyugodtan javíts ki) kb. egy évig dolgozol, tartalékot gyűjtesz és aztán folytathatod a tanulást.


Ha maradsz akkor tűrnöd kell a diplomáig, utána menekülhetsz.

2011. nov. 16. 15:20
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/4 anonim ***** válasza:

ahogy az első is írta.

ha pedig úgy érzed,pszichológusra van szükséged akkor ne habozz felkeresni.

2011. nov. 16. 15:34
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/4 anonim ***** válasza:

22 éves vagyok...szóval azt hiszem teljesen átérzem a problémádat, ami az elszakadás nehézségeit illeti, bár mostanra én már lassan így 4. éve nem igazán élek otthon.


Az elején bejárós voltam, havonta jártam haza. De már a hétvégén alig vártam, hogy beszélhessek velük.


Később, összeköltöztem a barátommal és az elején kéthetente külön jártunk haza. Ez a kapcsolatunk fejlődésével egyre kényelmetlenebb lett és most már felváltva, de együtt megyünk egymás családjából kb 1-2 havonta.


Az elején nehéz volt. Nekem diákhitelem van, ösztöndíjam, közben alkalmi munkák, a párom dolgozott 1,5 évig és akkor elég sokat keresett, de most neki is csak a szoctámos támogatása van. A szülők már nem fizetnek egyikünknek sem és szép lassan így hozzá szoktunk, hogy mindent magunk oldunk meg.

Én imádom a szüleimet, de azért az önálló élet nagyon jó, ezt a szabadságot az elejétől kezdve élveztem.


Én a helyedben inkább kollégista lennék így mint bejárós, vagy egy olcsóbb albis, ha megtehetitek, úgy Neked sokkal könnyebb lenne, és el tudna indulni a leválás.


Mert amíg otthon laksz, ez teljesen nem fog tudni megtörténni...

Jó ötlet, hogy kimész Ausztriába, de az nekik sokba lesz..már ha az erasmusra gondolsz, szépen hangzik idehaza az ösztöndíj összege, de kint nem sok mindenre elég.


Amúgy meg ha sikerül mégis elmenned, keresd a társaságot, beszélgess, ismerd meg a kultúrát, van szépsége annak, hogy Magadra vagy utalva, hisz azt tehetsz amit csak szeretnél és akkor, amikor Te szeretnéd.


De amíg tanulsz, addig nem fogod tudni egyedül ellátni Magad, mi, hogy ketten vagyunk, ez sokkal könnyebb.

2011. nov. 16. 15:46
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/4 A kérdező kommentje:

Köszönöm a segítséget!

Jól ismerem Ausztriát, gyakran járok ki vásárolni, nem csak élelmiszert, de ruhát, kozmetikumot is vásárlok, sőt pl bútort csak ott veszünk már, mert lényegesen olcsóbb, mint itthon (és az élelmiszer is sokszor olcsóbb). Szóval sok területen tisztában vagyok az árakkal, albérleteket és kollégiumokat is nézegettem neten. Ha megkapom a felsőbbévesek által emlegetett 300 Eurot havonta, abból 200 Euro a koli és 40-50 Euro lesz kb, ha minden hétvégén haza is jönnék (mivel csak 80-90km-ről van szó, közvetlen vonat van a legközelebbi magyar város és az említett osztrák város közt). De albérletet is lehet találni 400 Euroért, ott pedig osztoznék valakivel a költségeken. Szóval a lakhatásom kijönne az Erasmus-támogatásból, talán még az utazásom is, kaját meg hát itthon is veszek, sőt mivel lisztérzékeny vagyok, nagy része gluténmentes élelmiszert is Ausztriából hozzuk a 310-16Ft-os Euroért is, mivel Ausztriában rengeteg olyan dolog van a polcokon, amiről az itthoni lisztérzékenyek mégcsak nem is álmodhatnak (olyan alap dolgok, mint finom, puha zsemle vagy finom édességek...)

Már az is nagy előrelépés lenne, ha heti 3-4 napot önállóan, szülői segítség nélkül kibírnék Ausztriában. Az írásbelim már megvan német felsőfokból, hamarosan megyek szóbelizni is, szóval a némettel sincs gondom. :) Ha sikerülne kijutnom és kinnmaradnom, szerintem ott fejezném be a sulit és ott kezdenék dolgozni, ez lenne a fő célom...

2011. nov. 16. 19:16

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2021, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info@gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!