Magyarországon büntethető-e (tehát tehetek-e feljelentést) ha édesapám gyerekkoromban érzelmi, lelki visszaélésekkel (megalázás, megfélemlítés, zsarolás) olyan kárt okozott bennem, ami miatt jelenleg pszichológusra van szükségem?

Ahelyett, h a bosszúra koncentrálsz és a múlton siránkozol, amit megváltoztatni nem tudsz, miért nem a jövődre helyezed a hangsúlyt?

Engem anyám nagyon keményen lehúzott, tényleg tehetetlennek éreztem magam. 24 évesen álltam a sarkamra se barátaim, se kapcsolatom nem volt. Azóta van. Nagyon messze élek tőle és nem foglalkozom vele, csak annyira, h megkérdezem, h hogy van meg megmondom, h én jól vagyok, ennyi.

Ha ez valoban ennyi tanu elott tortent, s valoban ennyire karosito hatasa volt, akkor kellett volna ezeknek a szemtanuknak lepeseket tenni, nem pedig nezni, hogy mi tortenik, es mi lesz ennek a vege pl.

EGy szulonek jogai vannak, tehat a neveles a feladata, igy egy gyermek szinte kiszolgaltatva van a szulonek, de most az apukadrol van szo, tehat az edesanyadnak lehetosege volt, hogy ezt megakadalyozza akkor. A multat probald elfogadni, megtortent esemenykent kell kezelni, es eltemetni azt. Ha ez egyedul nem megy, akkor egy szakembert kell felkeresni, aki ebben segiteni fog, mivel a te esetedben ez a megoldas. Az okat tudod, ezt kell feldolgozni. Azzal, hogy az edesapadat megbuntetnek, a te lelki allapotod meg nem valtozna.

Nem hiszem.

Az viszont igen, hogy nem arra kellene koncentrálj, hogyan állj bosszút, hidd el az nem segít rajtad. Más megoldást kell keresned. És akarni koncentrálni más dolgokra, ezt valahogy elfogadni már, hogy volt, és amolyan új életet kezdeni. Pozitív dolgokon töprengj inkább.

Biztos, hogy azért kell pszichológushoz járnod, mert apukád ezt tette anno?

Az is veszélyes ám, ha az ember tele van negatív indulatokkal és problémái megoldásában a rossz utat követi.

Az egészséges lelkivilághoz kell némi alázat, némi nagyvonalúság, és a dolgok helyes súlyozásának képessége.

Ahogy az előttem szólók is megírták már, csak más szavakkal.

Még annyit hozzátennék, hogy meglepne ha tudnád, hogy mennyi ember életében történtek drámák, éltek át súlyos helyzeteket. De ebbe nem rokkanhatunk bele, nem éri meg.

26 évesen teljesen felnőtt vagy, efelől biztos lehetsz.

Ha apád súlyosan bántalmazott, ütött-vert, vagy esetleg molesztált volna, akkor leg célszerűbb lett volna még akkoriban feljelenteni.Így, utólag nehéz lenne bizonyítani, nem is biztos, hogy foglalkoznának vele.

Mint írtam én 24 évesen álltam a sarkamra, de ez nem azt jelenti, h nem volt felkészülési időm. A megelőző pár évben én is jártam kezelésre. Hidd el a bosszú nem segít, példát meg nem tudsz statuálni. Ha apukádat el is ítélnék, mi lenne benne jó? A többi gyereknek sem szereznél megkönnyebbülést, mert nem állhatna rendőr minden háznál.

Tényleg hidd el, h a bosszú nem segít, nem teszi szebbé a múltat és nem fogsz elérni vele semmit a jövőben, a jelenedet meg nehezebbé teszi, h kifundáld, h mit csinálsz.

26 éves vagy. Ez már rég elévült.

Egyébként mi volt az a megfélemlítés, megalázás, zsarolás?