Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Létezik olyan, hogy két ember...

Létezik olyan, hogy két ember nagyon szereti egymást és mégsem működik együtt?

Figyelt kérdés

Már 8 éve együtt vagyunk, súrlódások mindig voltak, van egy kislányunk is. Szinte állandó a stressz, a vita és nézeteltérés. Teljesen máshogy vélekedünk dolgokról és nem tudunk együtt élni.

A legmegfelelőbb döntés a különválás lenne, de szeretjük egymást.


2009. máj. 27. 07:47
1 2
 1/15 anonim ***** válasza:
100%

Természetesen van ilyen. Sajnos amikor úgy döntenek párok, hogy együtt folytatják az életüket, családot alapítanak ezeket a dolgokat nem veszik figyelembe.

Meg kéne tanulni a másik véleményét tolerálni, a rá tartozó dolgokba nem beleszólni. Nem kell mindenben azonos véleményen lennetek, de ez nem jelenti azt, hogy ezen álandóan veszekedni is kell.

Tartsátok tiszteletben egymás "territóriumát", feladatait, véleményét.

2009. máj. 27. 08:32
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/15 anonim ***** válasza:
100%
Igen, létezik. Bár szeretitek egymást, egymás életfelfogását, nevelési elveit, stb. nem tudjátok magatokévá tenni. Csak ez eleinte is így volt, kár, hogy egy gyerek után állapítjátok meg ezt a tényt... Ő issza a levét.
2009. máj. 27. 08:36
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/15 anonim ***** válasza:
100%
Nagyon sok kapcsolat épp emiatt megy tönkre. A szerelem/szeretet nem elég. Ha jól értem, ti nagyon eltérőek vagytok, és ezért sok a vitátok. Nem biztos, hogy hosszútávon ezt bírni fogjátok vagy egyáltalán így kellene élni. Ha nagyon nagy dolgokról vélekedtek másképp, az lehet egy váló ok. Pl. ha valaki 3 gyereket akar, míg a másik 1-et, akkor egyik félnek sem kellene visszafognia a terveit és olyat kellene keresni, aki mellett mindketten ki tudtok bontakozni.
2009. máj. 27. 08:44
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/15 A kérdező kommentje:

Igen valamennyire különböztünk mindig, de sikerült kompromisszumokat tenni, és minden jó volt. De a férjem iszonyúan megváltozott, másik munkahelye lett és azóta nem hajlandó semmire, csak az a jó, amit ő tart helyesnek és nem érti, hogy én ezt miért nem tudom tolerálni. El akar teljesen rekeszteni minket a külvilágtól, a családomtól és kisajátítani. Ez a baj, ami régebben nem volt, mert mindenkivel el tudott beszélgetni, közös programok voltak, minden működött és egyszerre csak nem.

Mindez sajnos csak a gyereke után mutatkozott meg.

2009. máj. 27. 08:48
 5/15 A kérdező kommentje:
gyerünk, bocsánat. :)
2009. máj. 27. 08:54
 6/15 A kérdező kommentje:
gyerekünk :@
2009. máj. 27. 08:54
 7/15 anonim ***** válasza:
100%
És mindezt elmondtad neki? Leültetek ezt higgadtan megbeszélni? Elmondhatod neki őszintén, hogy úgy érzed, kisajátít meg amiket még leírtál. Ha viszont nem hat rá semmi, lépned kell. Borzasztó érzés állandó feszültség alatt élni.
2009. máj. 27. 08:54
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/15 anonim ***** válasza:
100%

Éljetek külön lakásban! Nem kell elválni.Két ilyen párt is ismerek. Az egyik az apjával lakik, a neje agyerekekkel meg a férfi dédanyjával.


A másik kivett egy szobát a lakásuk melletti házban, és átmegy, ha elegük van.


Ja a harmadik külföldön dolgzik, mikor hazajött veszekedtek a fáradtság miat ezért egy hétig szállodában aludt, nehogy összevesszenek, csak taliztak. akkor ment haza mikor lenyugodtak.


Mindenütt több gyerek van. 3.

2009. máj. 27. 09:01
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/15 anonim ***** válasza:

Mi úgyanúgy vagyis hasonlóan vagyunk!

Én 16voltam Párom 18 mikor összejöttünk!Idöközben eltelt 11 év,felnötünk,kialakult a végsö "értékrendünk,gondolkodásunk ami ennél külömbözöbb nem is lehetne!És igaza van annak a válaszólónak aki azt irta hogy a gyerek issza meg a levét!Nálunk kettö van és állandó a harci helyzet miközben mellette egyikünk se tud/mer lépni!És lassan örlödünk mindketten és néha már attól félek hogy megutáljuk egymást miközben az életemnél is jobban szeretem emberileg a páromat!

2009. máj. 27. 09:04
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/15 A kérdező kommentje:

Igen, de sajnos nem lehet vele semmit sem megbeszélni már. Eltereli, a gondokon egyszerűen átugrik és nem foglalkozik vele, úgy gondolja nekem elég hülye felfogásom van és nem értem meg, hogy mi 3-an vagyunk egy család. De igen megértem, viszont szükségem van a szüleimre, a tesóimra is. Az ő családja is létezik, őket sem szabad elhanyagolni. Heti egy-két alkalom nem a világ. Igaz? Persze nem állandóan, de a kislánynak is fontos, hogy társaságban legyen, úgy ragaszkodik mindenkihez.

Ő azt mondja én mehetek a kicsivel, de ő nem fog. Felvetettem a válást is, de arra van mikor ő is hajlandó, van mikor nem, mert szeret és nem akar elveszíteni. Miért nem lehet vele semmit sem megbeszélni? Ha gondok vannak, akkor ő támad és nem a problémákat beszéljük meg, hanem vitázunk. Hogyan tudnám vele megbeszélni? Mit mondjak, hogy kezdjem? Már el vagyok keseredve, ő azt mondja, már nem szeretem őt és ezét akarok elválni, meg hogy van valakim. De ez hülyeség, csak reálisan és éretten gondolkozok.

2009. máj. 27. 09:04
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!