Nálatok is minden a pénz körül forog?

Én is 30 éves nő vagyok mint az előttem szóló.

Már külön élek régóta a szüleimtől, családom van, saját lakásunk, kocsink.

Elő szokott fordulni hogy anyummal közösen megyünk 5-6 óra körül bevásárolni. Így beszélgetni is tudunk stb.

DE! Olyan még nem fordult elő SOHA hogy ha én valamelyik pulthoz vagy polchoz odamegyek és bele akarnám tenni a bevásárlókocsiba az árut, akkor villámsebesen ott ne teremne és vissza akarja velem rakatni mert hogy ááá ilyet ne vegyél ez drága, meg milyen kevés van benn, vagy ez úgysem ízlene...

Már eljutottam arra a pontra hogy inkább hárítom az ilyen közös vásárlásokat, megoldom inkább egyedül.

Szóval a lényeg: ha olyan anyud van mint nekem akkor számíts rá hogy még 60 éves korodban is meg akarja mondani mit csinálj.

Mindig mindenben tanácsot akar adni.

A párom szokta mondani hogy néha nagyon sok belőle... De én azért szeretem természetesen csak .... néha tényleg sok...

Az én anyámnak hálisten nem csak a "szája jár". Például ha mondom, hogy kinéztem egy jó kis táskát, akkor azt mondja, hogy drága, oké, de többnyire később utánajár, elvisz egy olyan helyre, ahol tényleg olsóbban megkapom, sőt, volt már rá példa, hogy meg is vette nekem az ominózus darabot :)

Ja, és mi is külön kasszán vagyunk.

Mintha én írtam volna. Én is megnéztem előbb találni olcsóbban, nem volt hát megvettem. És ugyanez volt nálam is. De már megkaptam kollégáktól is. Pedig az egyik szerencsejátékra, benzinre stb.-re költ. Mert ugye a kocsi kényelmesebb mint a busz. De nem veszik magukat észre az emberek.

Én már amúgy annyira unom azt, aki azt írja, hogy "Irigylem a problémáidat." pont ez az hogy ha nincs gond minek gerjeszteni a konfliktust. Nem mindegy mennyi volt az a ki*ott táska, ha van félretett pénzem, néha adakozom stb.

Könnyű két szóval ítélkezni, anélkül hogy színt vallana az a valaki hogy neki mégis mi a problémája.