Veletek is előfordul, hogy néha a párotok nélkül akartok pihenni, mert egyszerűen idegesít minden és mindenki?

Kérdésem elsősorban nem az otthon naphosszat facebook előtt lógó fiataloknak (és tizenéveseknek) szólna, hanem akik már dolgoznak, ráadásul sokat.

Mi a párommal még nem élünk együtt. Én egyetem mellett dolgozom, minden nap hajnalban kelek, rohangálok estig, a hétköznapokon sajnos rendkívül ingerlékeny és túlfeszített vagyok. Hétvégén tudunk csak együtt lenni a párom egyéb elfoglaltságai miatt.

Szóval mostanában néha úgy érzem, hogy hétvégére egyszerűen "elfogyok". Mindennel ki lehet hozni a sodromból, az is elég ha nem hallotta amit mondtam és visszakérdez. Az is, ha meg akarja tudni, hogy pontosan mikor találkozzunk - mert én már a hajamat tépem, annyira túlzsúfolt a napom, és úgy érzem KÉPTELEN vagyok még ezzel is foglalkozni... Vagy például előző héten a közös barátaink meghívtak magukhoz, én pedig sírógörcsöt kaptam, hogy már megint mennem kell valahova időre.

Tehát.. Szerintetek normális dolog, ha úgy érzem, szeretnék néha egy-két napot teljesen egyedül tölteni és az ég egy adta világon semmit sem csinálni, senkihez se szólni, sehova se menni időre? Ez persze csak a hétvége lehetne, amivel meg félek, hogy megbántanám őt...

:( Ti mit csinálnátok? Ez nem állapot, hogy mindenért leugatom a hajat a fejéről...

24/L