Megtalálhatom a lelki társam? Mert olyan "elvagyok" kapcsolatot nem akarok. Nincs értelme.

Szia.

Én is 27 éves leszek idén, én is ilyen kapcsolatra vágyom, én is küzdöttem minden kapcsolatomban, hogy ne laposodjon el, akkoris ott voltam mindig mindegyik párom mellett ha baj volt, mégis mindig ez a vége.

Most is. De én valami hihetetlen érzékkel találok olyan pasikra, akik egyáltalán nem hozzám valók és mindig csak 1-2 év után jövök rá, hogy háát ez sem az igazi és képtelen vagyok megmaradni tovább.

Most ott tartok, hogy egy majd 2 és fél éves kapcsolatnak vetettem véget, de sajnos még 1-2 hétig nem tudok elköltözni tőle, munkát keresek most amit lehet, azonnal, nem édekel, hogy nem a diplomámmal ( azzal talán sosem lesz, de azért próbálok bízni ebben is), hogy le tudjak lépni és mident újra kezdeni egyedül. Otthonról 2000km-re. Egyedül.

Nem könnyű. Én is szeretnék családot, gyerekeket, és azt a megnyugtató érzést, hogy a jó úton tartok a jó emberrel magam mellett a jó irányba. De ha ennek még nincs itt az ideje, hogy mindez egybe álljon, akkor legalább az legyen meg, hogy a jó úton a jó irányba, biztos, hogy valahol azon az úton lesz az az ember is, aki majd vagy utolér vagy én őt vagy csak egy elágazásnál találkozunk és együtt megyünk tovább..

Lehet, hogy idealista vagyok, pedig tényleg most érzem néha úgy is hogy vége a világnak, itt vagyok 27 évesen egy nulla, aki semmit nem tud megoldani.. De inkább úgy karom gondolni, hogy itt vagyok 27 évesen , még mindig nem vesztettem annyit, hogy vége legyen a világnak.

Nem szültem gyereket egy olyan embernek, akinek sosem én leszek az első, hanem a sör. Nem vagyok hozzáláncolva és bár 2 évet meg rengeteg pénzt veszetettem, de én magam még megvagyok.

Szerintem remény mindig lesz, csak tényleg nagyon oda kell tenni az embernek az eszét is a szíve mellé a választásnál.

Kitartás, magamnak se kívánatnék többet!!!

12-es vagyok.

Kedves Kérdező és 14-es válaszoló!

Köszönöm szépen.:-) Sajnos én hiába próbálkozom és érzem, hogy közös utunk lenne, valahogy Ő nem akarja szorosabbra fűzni a kapcsolatunkat. Lassan négy hónap telt el és egy héten egyszer, ritkán kétszer találkozunk. Alig hív, üzen, ír. Ha én jelentkezem, akkor is néha napok múlva válaszol. Mikor együtt vagyunk, akkor viszont érzem, hogy mennyire szeret. Nem tudom, hogy ez önkontroll-e és zárkózottság vagy csak ennyi az érzelem. Mindenesetre én mindig figyelek rá, kedves és gyengéd vagyok hozzá. Pontosabban ez már a múlt, mert most lezártam. Nem akarok így élni, pedig rettenetesen hiányzik. Ha már nem lehetünk rendes kapcsolatban, akkor nem elégszem meg ezzel a "viszonnyal".Inkább megpróbálom valahogy elfelejteni, bár iszonyatosan szenvedek. Mikor elmondtam, hogy befejezném, akkor mondta, hogy szeret és szomorú volt. Csodálatos volt a búcsú együttlét is. Ha akart volna többet, akkor már kiderült volna ennyi hónap alatt. Egyszer kérdeztem is, hogy szorosabbra fűzné-e a kapcsolatunkat. Akkor azt válaszolta, hogy neki jó így:-( Szóval, ennyit a lelki társról. Pedig tudom, hogy ő az...lassan a 40 felé, több szerelemmel, élettapasztalattal a hátam mögött...

Szóval, egyetértek néhány hozzászólóval: Bizony mérlegelni kell. Lehet, hogy néha jobb egy biztos közepes, mint egy bizonytalan...ami lehet, hogy sajnos sosem jön el. Vagy a másiknak már késő. Lásd az én példámat! Itt a gyerekem, van egy nem működőképtelen szerelmem és a férjem. Utobbi szeret, újra kezdené és igyekszik is. Én is szeretem, mint a legjobb barátomat, és annyi közös van bennünk..meg a gyerek. Én másba vagyok szerelmes, de a jövő vele valamiért nem létezik. Így az lesz a legjobb ha visszamegyek a férjemhez. Jó vele amúgy, de ez csak szeretet. Viszont így a gyerek, ő is és én is boldog leszek...bár a szerelem ugye nem jött össze.

Meg tudod, egy nagy, csodálatos szerelem is elkophat idővel és abból is lehet elvagyok kapcsolat:-(

Azért könnyen nem szabad feladni, küzdeni kell..de egy idő után azért sajnos elő kell vennünk a józan eszünket is, ha boldogok akarunk lenni...szerintem.

Mégis szívből kívánom Mindenkinek, hogy találja meg a lelki társát és sohasem kelljen megalkudni!:-)

Előző vagyok.

"nem működőképtelen szerelmem" helyett nem működőképeset akartam írni. Látod, a szívem sem akarja ezt elhinni ....!:-)

Mi a baj azzal, hogy "elvagyok"?

Tudod, mekkora dolog már az is, hogy "elvagy" valakivel, és nem veszekedtek folyton?

Nem megbántani akarlak, de tudod, illetve látod, hogy mennyi pokolii házasság van, ahol a felek állandóan cirkuszolnak, marják egymást, sértegetik, és mégis együtt vannak?

Ha jól "elvagy" valakivel, az nagyon jó dolog!

Szerintem értékelned kellene, hogy jól megvagytok, és jól kijöttök, mert akkor nem tudod, hogy milyen egy rossz kapcsolat.

Én sajnos tudom, előző páromnál agresszívabb ember nemigen volt, állandóan pukkadt és hisztizett valamin, azt hittem már a végén, hogy hozzávágok valamit, annyira kiakasztó volt a folytonos morgása és elégedetlenkedése.

Ő is folyton hajszolt valamit, közben pokollá tette az életünket, morgott folyton, mint a bolhás kutya.

Vége is lett, hála Istennek.

A mostani párommal nagyon jól "elvagyunk", nyugodt, kedves, tündéri ember, aki, igen, munka után bevágja magát a gép elé (mert nincs Tv-nk:)), és netezik, vagy olvas, én meg beviszem neki a kaját, ami filmnézés közben eszik meg.

Mi van ebben baj?

Fáradt, mert dolgozott!!!

Nem fogom macerálni azzal, hogy "Jaj, jaj, éljél velem lelki életet!"

Tündéri ember, aki nagyon szeret, és én is őt, sose voltam ilyen nyugodt és boldog!

Az meg, hogy finom volt a kaja, és kimostad az ingeit egy fontos és jó dolog!

Ne értékeld le ezeket az apróságokat, hogy "Ez semmi" "Meg csak elvagyunk"!

Örülj az ilyen kis dolgoknak is!

Mert nagyon-nagyon fontosak!