Lehet valaki képtelen arra, hogy "normális" kapcsolatban éljen?

Kiváncsi vagyok a véleményetekre. Előre bocsátom, hogy sem érzelmileg, sem más módon nem vagyok érintettje a dolognak; a kérdésem egy ismerősömmel kapcsolatos.

Az illető férfi, elmúlt 35 éves. Normális külsejű, rendezett életű, van munkája, lakása… Ahogy mondani szokták, abszolút „partiképes”:-)))

A koránál fogva, már ő maga is vágyik arra, hogy megállapodjon valaki mellett, és családot alapítson. Jelentkezőkben, és kapcsolatokban nincs is hiánya. De ezek mindig kétféle módon végződnek: ha olyan nővel hozza össze a szerencse, aki komolyan gondolja, és maga is úgy érzi, hogy képes lenne vele leélni az életét, ( valóban együtt is élnek ) akkor egy idő után a pasi „kifarol” a kapcsolatból, mert úgy érzi, hogy mégsem az igazit találta meg, vagy valamiért elmúlik a szerelme néhány hónap alatt.

Ha olyan nővel kezd, aki egy percig sem gondolja komolyan, hogy vele akarna maradni, csak átmenetnek, pótszernek, vagy egy újabb „skalpnak” tekinti őt, azért kűzd, harcol, lánykéréstől az öngyilkossággal való fenyegetőzésig mindent bevet. Hetekig, hónapokig depressziós a csalódottságtól, tényleg úgy érzi, hogy „élete nagy szerelmét” veszítette el. Aztán kezdődik az egész elölről, és ugyanúgy végződik.

Ti mit tanácsolnátok neki?