Ha lenne rá pénzetek, vennétek a gyermeketek középiskolai ballagására egy autót? Ha nem, akkor mikor vennétek neki és mit adnátok a ballagására?

ennyiért felesleges. mondjuk én nem panaszkodhatok, lakást kaptam akkoriban. az sokkal inkább létszükséglet mint az autó. nem is hagynám anyukámnak, hogy vegyen nekem kocsit.

ballagási pénzemből vettem laptopot, pont elég volt rá. vehettem volna egy rozzant kocsit is, ahogy egyik osztálytársam tette, de akkoriban még jogsim sem volt. hamarosan lesz :) aztán majd a saját pénzemből veszek verdát is.

nos, 18 évesen semmi mást nem szolgál az autó mint a felvágást.

ennyiből már pesten is lehet venni egy kisebb, pofás garzont, azzal később sokkal többre megy egy fiatal mint egy drága kocsival, ami rohamosan veszít az értékéből. az autót összetörheti, ellophatják. a lakást nem.

elég jól szituált osztálytársaim voltak a gimiben, de egyik sem kapott autót. pár embernek vettek kecót.

Ok, megkapja az autót, ráadásul nem is olcsót, ennyiért vidéken már nagyon szép lakást is lehet venni. De ki fogja fizetni a költségeit? Te tankolod, fizeted az adókat, szervizt is?

Kapjon mondjuk valami kisebb dolgot, jobb laptopot, esetleg fizetitek az albiját vagy a továbbtanulását (feltételek mellett), az autóra valót meg keresse meg maga.

Sose tanulja meg így a pénz értékét, ha mindent a feneke alá tolsz.

Szia! A 22-es válaszoló vagyok. Szerintem félreértettél. Vagyok olyan önálló, hogy használjam a tömegközlekedést, ha normális a tömegközlekedés. Páldául sokszor járok Pesten akár vásárolni, akár ügyet intézni és ott nem feltétlen szeretek a dugókban araszolni, olyankor a város szélén leteszem az autót és BKV-val megyek tovább, ismerem az útvonalakat, a járatokat, így eligazodok a városban. Csak nálunk a lakhelyem és az iskolám helye közt 2-3-4 óránként jár busz, napszaktól függően. És általános elsős korom óta megszoktam, hogy autóval járok iskolába, mert ha csak 8-kor kezdődik a tanítás, miért keljek fel 5-kor, hogy elérjem a 6-os buszt? Beér 20 perc alatt, majd ülök másfél órát a tanítás kezdetéig, mikor nyugodtan alhatnék itthon. Mindegy. Gondolom a szüleim hibája, elkényeztettek, de ehhez szoktam hozzá, de ha nem lenne jogsim, mai napig iskolába hordanának, még a főiskolára is, ugyanis ők is ott dolgoznak, ahol nekem a gimim és a fősulim van, szóval "útbaestem" reggelente.

A másik amit félreértettél. Amikor szórakozni mentem a barátaimmal, nem azért kellett hazarohannom, mert így volt megszervezve. A szüleimnek olyan a munkájuk és az életritmusuk, hogy bármikor hívhatják őket, hogy dolog van, és akkor menni kell. Több vállalkoztást vezetnek, ahol akadhatnak gondok bármelyik pillanatba, amiket esetleg csak ők tudnak megoldani és az alkalmazottaik nem. Ez az eset amit leírtam úgy volt, hogy én elmentem otthonról, és tudtam, hogy otthon maradt egy autó, ha bármi gond van, a szüleim azzal tudnak közlekedni. Én elmentem nyugodt szívvel szórakozni, majd másfél óra múlva szólt apám, hogy azonnal tűzzek hazafele, mert anyám elvitte a másik kocsit, neki meg 5 perc múlva itt-meg ott kell lennie. Szóval nálunk ez nem szervezés kérdése, a mi családunkban nincs olyan, hogy előre szervezés, sajnos kicsi korom óta nem ismerem ezt a fogalmat a családon belül. Valóban nem létszükséglet, hanem kényelmi dolog, de ha valaki csecsemő kora óta ebben a kényelemben nevelkedik, és megengedheti magának ezt, akkor szerintem nehezen vált Volánra autó helyett.

NEM. Nincs rutinja/tapasztalata; előbb van a szeme előtt a felvágás a haverok előtt, mint a tudat, hogy másokat és magát is megölheti, ha nem figyel.

Egy számlát, az autó árát arra kötném le 10 évig, hogy kamatozzon.

Rendben, hogy jómódban éltek, de ne szaladjon el veletek a ló. A fiatok/lányotok szerezze meg magának a kocsit, hogy megtapasztalja, milyen jó érzés valamit önerőből megszerezni!

Igen, igazad van, aki ebbe született, valóban nem tudja elképzelni, hogy lehet másként is. Hozzád képest a másik véglet egy volt általános iskolai osztálytársam: Hernádról járt be egyedül, kicsi elsős (6 éves!) korától 18 éves koráig Kecskemétre, vonattal. Azt hiszem még át is kellett szállnia.

Azt a szervezősdit meg úgy értettem, hogy Te magad amikor szervezted, akkor eleve beleszámítottad, hogy autóval fogsz menni. Nálunk meg én megszerveztem ahogy tudtam magamnak, ha meg Apunak épp jó kedve volt, és odaadta az autót, akkor annak meg csak pluszban örültem. De volt, amikor el sem fogadtam, mert csak nyűg lett volna. Amúgy is eljutottam ahová akartam, volt hol aludnom, a többi már szinte mindegy:) Meg én a Te helyedben el sem vittem volna az autót, ha tudom, hogy igazából akármikor visszarendelhetnek vele. Nekem megérte, hogy felhőtlenül jól érezzem magam, ne pedig azon kelljen görcsölni, hogy vajon nálam lesz-e végig az autó.

Hangsúlyozom, még mindig nem veszekszem, és meggyőzni sem akarlak. Neked világ életedben (vagy így vagy úgy) volt autó a feneked alatt, nekem meg még sosem. Legalábbis 1 hétnél tovább nem. Szóval a mi alapvető hozzáállásunk különbözik, de ez nem baj - engem legalábbis nem zavar:)