Mit lehet tenni ebben a helyzetben? (kicsit hosszú)

Nagyon sajnalom en is, hogy igy jartal az apukaddal, tudom, hogy nem konnyu ezt elfogadni, de szerintem ne torodj vele, hanem becsuld meg anyukadat (remelem jo a kapcsolatod vele) es, ha egyszer eljon az ido amikor meggondolja magat, akkor hasonloan bansz majd vele.

Sok kitartast! :))

Nem is hosszú :)

Nekem is hasonló a helyzetem. Nekem 11 éves koromban lelépett anyám egy másik pasival. Másnapra nagyon beteg lettem. Sírva könyörögtem Neki, hogy legalább éjszakára jöjjön haza.Megígérte, hogy jön. Úgy ahogy Te nem jöttél, úgy Ő sem. Utána 2x láttam. Évekig nem tudtam róla szívfájdalom nélkül beszélni. Mára, 15 évvel később már semmit nem érzek, mikor Rá gondolok. Ami igazán segített az a felnőtté válás és a tudat: fantasztikus apukám van, aki mindent feláldozott és mindent megtett értünk. Persze én sem tudom, hogy hogy lehetett ilyet tenni és, hogy mi visz rá egy anyát vagy éppen egy apát arra, hogy semmibe vegye a saját tulajdon gyermekét.

Próbálj meg nem gondolni rá. Ha eszedbe jut gondolj arra, hogy jobb egy fantasztikus, egyedülálló anya, mint egy rossz házasságban szenvedő két szülő.

Szia Te Kedves!

Minden szeretetem a Tiéd, hogy még így is kötődsz az édesapádhoz! Ez nagyon-nagyon nemes lélekre vall!

Tudo, aki az elutasítás után is mer kezdeményezni az édesapjával kapcsolatosan, az lelkileg sokkal érettebb nagyon sok felnőtt embernél. Jól teszed, ha nem mondasz le arról, hogy megismerd léted "okozójának" egyik felét. El nem tudom képzelni, ha megkeresnéd őt, akkor ne nyílna meg feléd. Mert aki képes megbocsátani, az nagyon nemes lélek! Ez most hozzád szólt. Már felnőtt ember vagy, ne az édesanyádtól várd a megoldást, hanem keresd meg Te őt. Jogod van hozzá, és tedd is meg! Egy életet élünk tudatosan, igenis ismerd meg az édesapád, és utána meglátod, érdemes volt-e megtenned. Remélem igen lesz a válasz! Anikó

Szia!

Én is hasonló cipőben élek! :)

Nem vicces, de el kell fogadni, azt ami van, mert sokat nem tehetünk, egy embert és a gondolatatit, érzéseit nem tudunk befolyásolni, de...!!!

Keresd meg/fel! TE és ne az édesanyád!

És kérdezd meg, hogy megismerheted-e stb. Azt te is jól tudod mit kérdeznél tőle, mondanál neki!

Én sem féltem felkeresni az apámat, akivel évekig nem találkoztam, de megtettem és, bár most is az csak az én jóvoltomból, de tartjuk a kapcsolatot. (Tudom, hogy nem félsz, csak nem tudtam mást szót beilleszteni a mondatba.)

Szóval sok-sok szerencsét!

Kívánom, hogy legyen alkalmad megismerni az édesapádat!

23:24

23 éves lány.