A szüleim szerint hülyeséget csinálok, emiatt haragszanak. Hogyan értessem meg velük az álláspontomat?
Egy jó egyetemen, egy elég nehéz szakon vagyok harmadéves, most lényegtelen mi az. Imádom a szakmámat és nem is tudnám elképzelni, hogy az életben mást csináljak, mint ez. Ezta szakmát szívvel-lélekkel tudom végezni.
Mivel most végzek alapképzésen írom a szakdolgozatomat. Már elég régen elkezdtem, még múlt évben. A tanár akivel írom a dékán, akinek a keze bármeddig elér, és még azon túl. A témám nem olyan téma ami különösebben érdekelne továbbra is, csak ez megtetszett, aztán kutattam a témában kicsit. Kezdetben nem volt rendes velem a tanár, de aztán beleszeretett a témámba, azóta istenít engem is, a témát is, szerinte én vagyok a legjobb diák az egyetemen (én messze nem gondolom ezt, de fontos jelen történet szemponjából...) A történethez még az tartozik hozzá, hogy stresszben élek 6. hónapja, mert állandóan a szakdolgozatom jár a fejemben, a prof akivel írom, hát inkább nem írnám le milyen, maradjunk annyiban, hogy már érzem megfutamodok...napi 24 órából 24-et írom, állandó leb.szást kapok, kommentárt, persze részéről semmi sehol. Mindegy. Már csak azt akarom, hogy vége legyen s hátat fordítsak az egésznek, menjek valahova, ahol hagynak békében, s nem csesztetnek napi 24 órában.
Persze most jön a bökkenő. A dékán biztos abban, hogy itt maradok mesterin (egy szóval nem mondtam, igaz azt sem, hogy nem, de azt nem is merem) ezen túl munkát is ajánl az egyetemen...
De én nem tudok így élni, nem tudom elviselni napi szinten azt a terrort amiben tart enge, (és persze a többi tanárt és diákot is). A szüleim szerint hülye vagyok, hogy nem élek a lehetőséggel, mert fél lábon letudnék mesterizni (mivel kedvel) és munkám is lenne. Ehelyett inkább a páromhoz akarok költözni és ott keresni bármit, akármit, csak nyugtom legyen. Már tejesen kész vagyok, még néhány hetet elviselek, de egy perccel sem többet mint amit muszáj. A szüleim nem tudják ezt megérteni, emiatt most esznek meg. Hogyan értessem meg velük, hogy én így nem tudok élni?
22-L
válasza:
válasza:Ez a te döntésed, nem a szüleidé.
Más kérdés, hogy én pl. összetenném a kezem egy ilyen lehetőségért... De ezt abszolút neked kell tudnod!
Most itt nem akarom leírni miről van szó, MIÉRT nem akarok maradni. Én tovább nem tudom elviselni ezt az embert, ezt a légkört...megvan az okom rá. Nem írok több dolgot, mert nem akarok balhét, hogy esetleg valaki felismeri vagy ilyensmi.
Mesterire meg jelentkezem máshova. Melót meg keresek máshol. Ha egyből nem jön össze, akkor majd kettőből. Fél éve nem aludtam egy jót...ideje lenne már megszabadulni ettől a stressztől...a megfélemlítéstől és mindentől...
válasza:Én 25 vagyok, szeptemberben mesteriztem kísértetiesen hasonló körülmények között - ezt azért írtam, hogy tudd, átérzem a helyzeted.
DE!
a szüleidnek adok igazat.
Azért, mert máshol sem volna jobb szakdogát írnod. Tapasztalat. Ha szakdogát írsz bárki irányítása alatt, az minimum 6 hónap stressz, és napi 25(!) óra szellemi munka, ami tényleg le tud amortizálni bárkit. És az kb mindegy, hogy a dékán csesztet, vagy egy 'sima' egyetemi tanár a mentorod, és ő.
Az viszont már nem mindegy, ha a dékán ajánl számodra állást.
Értem én, hogy stressz, de szerinted melyik munka nem az?! Mondjuk ha elmégy valahová pénztárosnak, akkor egész nap azon izgulhatsz jóval kevesebb fizuért, hogy vajon mennyi lesz műszak végén a hiány, és mennyit vonnak le a béredből. De még egy gyárban egy futószalag mellett is lenne egy munkavezetőd, aki kénye-kedve szerint csesztethet.
Ok, értem, a párodhoz akarsz költözni, és ezért feladnád ezt a valóban nagy lehetőséget. Értem.
És mi lesz, ha ne adj isten úgy 6 év múlva esetleg szakítotok, és magad maradsz az elszalasztott lehetőségeddel?
Abban biztos lehetsz, hogy ilyen lehetőség még egyszer valószínűleg nem kínálkozik az életedben.
De a döntés a tiéd.
válasza: válasza:"Melót meg keresek máshol. Ha egyből nem jön össze, akkor majd kettőből."
Hát, az optimizmus jó, de ha naivitásba csap át, az már...
Ne hidd, hogy bárhol másutt 2 kézzel kapnának utánad.
Az írásod alapján nekem kicsit úgy tűnik, hogy még nagyon nem látod át, hogy hogyan működnek az életben a dolgok.
Értem én...Igen igazad van az álláslehetőséggel, de én úgy vagyok ezzel, hogy beérem kezdetben egy szerényebb munkahellyel is, aztán idővel csak alakul.
Ha leírnám mik azok a dolgok ami miatt menekülni akarok innen, szerintem 90%-otok megértene és azt mondaná menjek. Az egyetem első 10 legjobb emberéből 9 elmegy innen, mert nem bírja elviselni a rendszert és bevenni a sok sz.rt ami itt van.
Egészségügyi szempontból sem jó ez már, akkor inkább fele annyi pénzért nyugodtan, nem?
A szüleim sem értik miélrt gondolkodom így. De benne vagyok és érzem, hogy nem tudom elviselni tovább...
Van egy másik állás lehetőségem...igaz még nem 100 as és igaz, hogy nem is fizetne annyira jól, de a nyugtom érne ennyit.
Egyébként, igen lehet, nem tudom, hogy működnek a dolgok, e ez nem hiszti amit csinálok, nem egyedül vagyok ezzel a véleménnyel, aki csak tud "menekül" innen, ahogy csak tud.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!