A szüleim szerint hülyeséget csinálok, emiatt haragszanak. Hogyan értessem meg velük az álláspontomat?

Egy jó egyetemen, egy elég nehéz szakon vagyok harmadéves, most lényegtelen mi az. Imádom a szakmámat és nem is tudnám elképzelni, hogy az életben mást csináljak, mint ez. Ezta szakmát szívvel-lélekkel tudom végezni.

Mivel most végzek alapképzésen írom a szakdolgozatomat. Már elég régen elkezdtem, még múlt évben. A tanár akivel írom a dékán, akinek a keze bármeddig elér, és még azon túl. A témám nem olyan téma ami különösebben érdekelne továbbra is, csak ez megtetszett, aztán kutattam a témában kicsit. Kezdetben nem volt rendes velem a tanár, de aztán beleszeretett a témámba, azóta istenít engem is, a témát is, szerinte én vagyok a legjobb diák az egyetemen (én messze nem gondolom ezt, de fontos jelen történet szemponjából...) A történethez még az tartozik hozzá, hogy stresszben élek 6. hónapja, mert állandóan a szakdolgozatom jár a fejemben, a prof akivel írom, hát inkább nem írnám le milyen, maradjunk annyiban, hogy már érzem megfutamodok...napi 24 órából 24-et írom, állandó leb.szást kapok, kommentárt, persze részéről semmi sehol. Mindegy. Már csak azt akarom, hogy vége legyen s hátat fordítsak az egésznek, menjek valahova, ahol hagynak békében, s nem csesztetnek napi 24 órában.

Persze most jön a bökkenő. A dékán biztos abban, hogy itt maradok mesterin (egy szóval nem mondtam, igaz azt sem, hogy nem, de azt nem is merem) ezen túl munkát is ajánl az egyetemen...

De én nem tudok így élni, nem tudom elviselni napi szinten azt a terrort amiben tart enge, (és persze a többi tanárt és diákot is). A szüleim szerint hülye vagyok, hogy nem élek a lehetőséggel, mert fél lábon letudnék mesterizni (mivel kedvel) és munkám is lenne. Ehelyett inkább a páromhoz akarok költözni és ott keresni bármit, akármit, csak nyugtom legyen. Már tejesen kész vagyok, még néhány hetet elviselek, de egy perccel sem többet mint amit muszáj. A szüleim nem tudják ezt megérteni, emiatt most esznek meg. Hogyan értessem meg velük, hogy én így nem tudok élni?

22-L