Ti milyen kapcsolatban vagytok apukátokkal?

Hát vegyes. Volt. 5 éve meghalt.

Éreztem hogy szeret engem, rendesen gondoskodott rólam, de mikor olyanja volt akkor sok mindennek elhordott engem. Szóval mikor jóban voltunk akkor minden oké volt, de mikor összevesztünk akkor ott "robbant a bomba". De összességében jó volt szerintem, szerettem őt, ő is gyakran becézgetett engem. Volt hogy megölelgettük egymást. Sokszor hiányzik.

22/L

úgy ahogy, ha épp nincs berúgva akkor lehet vele beszélgetni, ha már van benne pia akkor mindenki hülye csak ő az okos

Elég gyakran iszik, így évek óta normálisan komoly dolgokról nem tudtam vele beszélni

Én nem tudok miről beszélgetni vele, már írtam is ki erről kérdést, hogy miről beszélgessek apámmal.

Teljesen más világ vagyunk, más a felfogásunk, életszemléletünk, nem tudok mit kezdeni vele. Nincs sok kedvem meglátogatni sem. De ilyenkor meg lelkiismeret-furdalásom van, mert csak az apám.

Megpusziljuk egymás arcát, de nem ölelgetjük egymást.

Mi apukámmal puszival köszönünk (21 éves lány vagyok, két éve költöztem el otthonról), ölelkezni nem szoktunk. Ha már nagyon rég találkoztunk, és hiányoztam neki, akkor max. megsimogatja a vállamat, vagy összekócolja a hajamat. :)

Elég hallgatag ember, nehéz vele vitatkozni meg beszélgetni, de valamiért mi egész jól megértjük egymást. Anyu szokta is mondani, hogy addig meg sem szólalt, amíg én haza nem látogattam, olyankor meg nem lehet lelőni. :)

A családból ő viseli leginkább szívén a tanulmányaimat, úgyhogy pl. a suliról meg a terveimről szoktunk beszélgetni, de mindig érdeklődik, hogy mi volt a melóban, meg mi újság a szakmai gyakorlati helyemen. Ezen kívül ugratni szoktuk egymást, meg Forma1-ről beszélgetni. :) Szóval igen, jól kijövünk, velem jön ki legjobban a családból.