Ezt szerintetek elmondjam anyának?

Nem, rám még senki nem nyitott rám.

Én szólnék anyukámnak, elmesélném a történetet és megkérdezném mit szól hozzá. Esetleg úgy, hogy egy barátnőmmel történt...

első vagyok: Szerintem az elviccelésnek is lenne egy enyhébb módja.

Nem hiszem, hogy így kéne elviccelni, vagy esetleg lehetett volna azt mondani, hogy 'Ne haragudj, véletlen volt' Máris nem félreérthető a dolog...

Ne haragudjon itt meg senki, de nekem elég furán jönne le, ha csak viccből is, de nevelőapám (aki nincs, remélem nem is lesz soha) ilyeneket kérdezne, csak mert zavarban van.

Jó volna, ha minél előbb elmondanád neki, és a zárat tessék megcsináltatni, a nevelőapukát pedig nagyon szigorúan elzavarni a francba. Nem feltétlenül jelenti azt, hogy meg is erőszakol a jövőben, de nem is kizárt. Jobb megelőzni a bajt.

A szék a kilincs alatt kiváló megoldás úgy a fürdőszobában, mint a saját szobádban is. Mindenképpen beszélj anyáddal, mert a nevelőapa az nem édesapa, azokban kevésbé van benne a tabu (a vérszerinti gyerekem nem dug.andó tabuja), amely megakadályozza, hogy rád másszon.

Ne pirulgass a nevelőpapa előtt, hanem cseszd le, ahogyan megérdemli. Normális ember ilyenkor maga pirul, elnézést kér és takarodik a francba.

Ha anyukád elbagatellizálja a témát, vagy lehülyéz, tagad, vagy nem akar foglakozni a témával, akkor AZONNAL kérj segítséget az iskolában, az osztályfőnöktől, az iskolapszichológustól, mert ez jelzésértékű: azt jelenti, hogy anyád "zöld utat" adott magában a nevelőapádnak, hogy rád mászhat. Bármilyen durván is hangzik, de ez az igazság. Nagyon sok anya gyűlölködik beteges irigységében, mert nem bírja elviselni, hogy a lánya fiatal(abb), szép(bb). Ez ocsmány dolgokig fajulhat.

A családon belüli elkövetett gyermek/fiatalkorú elleni nemi erőszaknak mindig vannak előjelei, pl. ilyen "apróságok", mint amiről te írsz.

Jobb félni, mint megijedni.

Egy dolgot tisztázzunk: ez nem pedofília. Pedofil nemileg éretlen gyerekekre izgul, a kérdező nem az.

Rám történetesen nyitott a nevelőapám, épp fürödni készültem, hála istennek még bugyiban és melltartóban voltam. Annyit mondott: "Jézusom, ne haragudj!", és becsukta az ajtót. Egyáltalán nem mosolygott, hanem meglepődött.

Ha azt mondta volna: "Ne segítsek kikapcsolni a melltartód?", azonnal üvöltöttem volna Anyuért.