Nem fura, ha egyes szülők alapdolgokért (pl. étel) hálát várnak a gyereküktől vagy még inkább azt, hogy "húzza meg magát", csak mert nehéz nekik azt előteremteni? Tehet erről a gyerek?

Természetesen azzal az illetővel értek egyet, akitől az idézet származik! Hogy néz már ki, hogy a gyerek mindenért visszapofázik, és folyton a jogait hangoztatja, de a kötelességeit nem teljesíti?!

Szerintem a kérdező teljesen félreértette ezt a kommentet, mert senki nem vágja a gyerek fejéhez, hogy eteti, meg ruházza, de azért talán azt se kéne engedni, hogy a gyerek a szülő fejére nőjön. Mert sok családban sajnos így van! Egész nap msn-ezni szeretnek a gyerekek, a szülőnek meg majdhogynem "kuss" van.

Ha a különféle kérdéseket és hozzászólásokat olvasom,amiket a tinik írnak,kezdek félni,hogy lassan az ifúsággal is oda jutunk,mint a cigányokkal.Csak jogaik vannak,de kötelességeik nincsenek.Követelhetnek mindent,mert az nekik jár,függetlenül attól,hogy a szülőnek telik-e rá?Amíg a szülei tartják el,milyen jogon követeli a márkás cuccokat,a diszkóba menést 13-14 évesen ?És a társai hogy mondhatják azt,hogy a szüleid őskövületek, a testedel azt csinálsz,amit akarsz,olyan ruhát veszel magadnak,ami neked tetszik stb.

Régen azt mondták,hogy a gyerek nevelését már a bölcsőben el kell kezdeni.És tapasztalatból mondom,hogy ez igaz.

Ha a szülő munkára szoktatja a gyerekét,belevonja a napi problémákba, tini korára nem lesz követelődző.

Egy 3-4 éves gyerek már segíteni akar az anyukának,csak az anyukák leszoktatják erről,mert csak útban van a kicsi.

Én pl.ha sütöttem,mindig adtam egy darab tésztát a gyereknek, ( a fiamnak is ),amit gyúrhatott és azt is megsütöttük.Mindig büszkén mutatta az apjának.Szegénynek meg kellett ennie,ha nem is volt valami gusztusos.Takarításkor törölhetett port.A boltban ha csokit kért,elmondtam neki,hogy megveszem a csokit,de akkor este a kenyérre nem tudok vajat kenni,mert nincs annyi pénz,hogy mindkettőt megvegyem.És még sorolhatnám a példákat.Tini korban pedig mindig megbeszéltük,hogy mit tehet,és mit nem.Természetesen néha duzzogtak,de később belátták,hogy igazam van.

Tisztességes emberek lettek mind a hárman.

Halihó! Gyerek contra szülő? Hé! Hát nem szeretitek egymást? Ahol szteretet van, ott nem kell törvény. EGY család. Kell törvény? Minden családtag tegye meg, ami tőle telik, amivel ő részesedni tud a család életéből. Igen, pl. kutyaetetetés, meg bármi. Igen, még főzhet is akár. Pl. ha véletlenül tanítási szünet van. A gyerek nem hercegnő, hanem családtag. A szülő nem igazságosztó, hanem családtag. Nem kell fejére olvasni a gyereknek, hogy mit kap. Azt kell mondani: Kislányom, te is ebbe a családba tartozol. Úgy-e megeteted a kutyát? Milyen jó meglepetés lenne, ha a nyári szünetben többet segítenél a háztartásban. A nagylánytól pedig ez a válasz várható: "Örömmel főzök ebédet. De holnap reggel elmehetnék a strandra, 11-re hazajövök, és akkor mindent megcsinálok."

Ezt akartam csak mondani. A szeretet nem valami elcsépelt humbug. Vagy mégis?

Én azt mondom, hogy egy gyereket MEGCSINÁLNI (nem véletlen írom ezt a szót) KÖNNYŰ, de sok szülőnek ahhoz már nem füllik a foga, hogy nevelje is tisztességesen, amikor meg már jön a problémás korszak, nem bír vele, és csodálkozik, tulajdonképpen azon, amit ő rontott el, és kezdődnek a végeérhetetlen veszekedések, amiket idővel vagy belát mindkét fél, hogy sehova nem vezet, vagy nem, vagy csak az egyik, de a másik hajthatatlan marad... Aztán pedig már a szülők változó korszaka következik, amit nevezhetünk klimaxnak is, amikor mindenért ideges, mindenért türelmetlen, a gyerek meg, ha még fiatalka, nem érti, miért változott meg a szülő, vagy ugyanez történik rosszul sikerült házasságokban is, és a gyereken csapódik le minden (tapasztalatból beszélek, mint "lábtörlőnek, villámhárítónak használt" gyerek).

Az idézett rész egy olyan kérdésben született, ahol a gyerek nem követelőzött semmiért, csak fél perc türelmet kért az anyjától (kb. ennyibe telik befejezni egy megkezdett mondatot), de az anyja ennyi időt se volt hajlandó várni, holott a gyereke nem azt mondta, hogy nem segít, hanem azt, hogy segít, amint a mondatot (kb. fél perc) befejezi. Ezt az időt annyira nehéz megvárni? Szerintem nem. Ha az a szülő is tudott volna fél percet várni, akkor az a kérdés talán meg se született volna.