Nem lehet, hogy sok anya azért olyan fáradt mindig, mert hagyják, hogy a gyerekeik "rabszolgája" legyen és túlságosan aggódnak és elkényeztetik a gyerekeiket?

Az, hogy a pici kisbabát felveszik, mert sír nagyon messze van az elkényeztetéstől. Vágyik az anyjára, a testi közelségre.

Gondolom neked nincs gyermeked, mert ha lenne tudnád, hogy látszik mikor van hiszti és mikor nem.

Soha nem hagytam sírni a kisbabám, most másfél évesen mégis tudja, hogy mikor vásárolunk neki a bevásárlókocsiban kell ülni, és ha választ valamit azt a boltban nem bontja ki. És még sorolhatnám.

Ha a fiam otthon hisztizik valami olyanért amit nem kaphat meg pl a pillanatragasztó ( legutóbbi eset) akkor 2 perc alatt kihisztizi magát, mert én észre sem veszem.

A szüleid rontották el. Én is elfáradok a nap végére, de nem azért, mert a fiam fenekében vagyok egész nap. És szerintem ezzel sokan vannak így. Csúnya dolog ám az általánosítás.

Engem is elkényeztettek.Mindent megadtak amit kértem , nagyon jó anyagi körülmények között élünk.

És milyen lettem?

Egy erős , kitartó személyiség aki addig küzd míg el nem éri a célját.Nálam a nem szó nem létezik , nincs benne a szótáramba.A nemet gyenge emberek találták ki.Jelenleg Svájcban élek és már családom is van.

Sok Anya ilyen. Pl az enyém is a fiútesómmal.

Megmossa a haját a kisfiának, ha nem lett elég meleg a kajcsi visszarohan a konyhába és újramelegíti, levágja a körmöcskéjét és filmet néz vele.

Ezzel eddig semmi gond egy 4 évesnél, de a bátyám 28 éves!!!

Anyu ezért fáradt és lelkibeteg is egyben.

Azt nem nevezném rabszolgaságnak, hogy ha tele a pelenka, kicserélem, ha éhes, megetetem. Sokszor külön kell nekik a kaját is elkészíteni, tápszert bekeverni, főzelékeket megcsinálni, amíg nem ehetnek mindent. Van olyan nap, hogy háromszor-négyszer is át kell öltöztetni, mert kifolyik, leborul, összekeni, stb. És ahogy nőnek, egyre okosabbak, és fifikásabb "rosszaságokat" tudnak kitalálni. Nem minden gyerek olyan, hogy leülteted egy sarokba és ott eljátszik. Most még aki nem bírja elviselni a rendetlenséget (mint én), az még egész nap rámolhat is a baba után. Mert az is idő, mire megtanulja, hogy ő pakoljon el maga után. Főzni is kell, mert nem lehet mindig a nagyszülőkre számítani (főleg, ha több 100 kn távolságra vannak), megrendelni drága is, meg nem is annyira jó...

Szóval szerintem ez bőven elég "feladat" ahhoz, hogy estére kimerítse az embert.

Fogadjunk, hogy nincs gyereked. :)

A pici babát fel kell venni, ha sír. Ő még ezt nem azért csinálja, hogy manipuláljon, hanem mert fél egyedül, vágyik az édesanyja testmelegére, amit 9 hónapon keresztül megszokott. Ez nem elkényeztetés. 1 éves kor körül kezdenek rafkósabbak lenni, 2 évesen meg már nagyon komoly hisztiket képesek produkálni, de ez nem ugyanaz a kategória, mint a babasírás.

Az anyaság bizony fárasztó. Ez van. Nem mindig egyszerű megtalálni az egyensúlyt, és azt is tudomásul kell venni, hogy egyik gyerek könnyebben, a másik nehezebben kezelhető, és ez nem mindig a szülő érdeme vagy hibája. Úgy gondolom, hogy az igazán kb. 20 éves korra derül ki, kit neveltek jól.