Felnevelnétek egy beteg gyermeket és válnátok?
A kérdés elméleti, de van alapja (majd leírom, mi, ha válaszoltatok).
Tételezzük fel, hogy várandósságod első harmadában kiderül, hogy a gyermek, akit vársz, 90%, hogy betegen fog születni. Korábban volt szó a férjeddel erről a kérdésről, miszerint, ha a gyermek magatehetetlen lesz, szellemi fogyatékos, egész életében ápolásra szoruló, akkor nem vállaljátok, és megszakítjátok a terhességet.
De a gyermek szinte csoda, hogy megfogant, évek próbálkozása, első baba, megszeretted, nem akarod megszakítani a terhességet, és ott van a reménykeltő 10%, hogy egészséges lesz. A férjed ez esetben nem akar részt vállalni a család életéből, sok veszekedés után ez lett a konklúzió. Mert ugyan jól keres a pár, de a férj nem akarná arra "pazarolni" az életét, hogy életben tartsanak egy beteg gyermeket, aki egész életében fel sem fogja a szülei áldozatát, hogy mennyi mindenről lemondtak érte.
A nő úgy gondolja, hogy amíg a gyermek reagál a szeretetre, addig nem mondana le róla. Lehet, hogy tanulni nem fog, nem lesz normális élete, de ha a szeretet nyelvén tud, akkor "van létjogosultsága". A férj pedig felesleges áldozatvállalásnak látja, és a válásról beszél. A nő ismerte korábban a férfi álláspontját.
Ti mit tennétek a helyzetben nőként?
válasza:Bocs, hogy eltűntem, köszönöm a válaszokat. Nem is reméltem volna, hogy ennyien írtok.
Egy jóbarátom a kérdésben szereplő férfi, a feleségét is kedvelem, de nagyon nem mélyült el a kapcsolatunk.
Náluk állt fel a fenti helyzet. A terhességet a 15. héten szakították meg, pontosan nem tudom, mi állt a háttérben, csak a számokat ismertem (90%, hogy beteg gyermek születik). Szegény nő nagyon maga alatt van, hogy ezt tette. Az ő példájukon gondolkoztam el, mert elég nehéz helyzet. Én is megértem a férfit is, a nőt is, nincs "megfelelő" döntés..
válasza:Van megfelelő döntés. Csak a nő már elkezdett kötődni a gyerekhez. De ha megszülné, és felnevelné, néha eszébe jutna, hogy könnyebb lenne nélküle. Utálná magát érte, de eszébe jutna.
(Nem tudom, egyébként miért van ez így. De sok kérdésnél láttam már ezt a paradoxont, hogy ha megkérdezi valaki, hogy terhes, de nem akarja a babát, nincs pénze, nincs segítsége, mi legyen, akkor is próbálják rátukmálni a gyereket, viszont ha már élő babáról van szó, szívbaj nélkül megkérdezik, hogy miért szülted meg, ha tudtad, hogy ez és ez a helyzet.)
válasza: válasza:
válasza: válasza:Helló! Látom már nem mostani a kérdés de ha nem probléma válaszolok. Én ezt a babát egyértelműen megtartanám, és akármilyen is felnevelném ha kell egyedül is, hiszen mégis csak az én gyermekem lenne, a pasiról annyit, hogy visszariadt(ami egyrészt érthető), de akárhogy, csak az ő gyereke is.
Üdv egy 20 éves anyuka:)
válasza: válasza:Kedves 81-es:)!
Akkor is vállalnám a babát, ha szellemileg 2 éves szinten lenne. A gyermekem és érte bármit, és, hogy mit tennék ha gondozásra szorulnék!!? Küzdenék érte amíg tudok, a többit sajnos a sors eldöntené. Remélhetőleg soha az életbe nem kerülünk ilyen helyzetbe, de ha mégis, akkor a válaszom továbbra is az, hogy nem vetetném el. Pont az ilyen gyerekeknek van a legnagyobb szeretetre és odafigyelésre szükségük, ugyanúgy emberek, mint mi, és ugyanúgy van joguk élni. Természetesen válaszommal nem kötelező egyetérteni, nekem ez a személyes véleményem!!:) Üdv
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!