Felnevelnétek egy beteg gyermeket és válnátok?
A kérdés elméleti, de van alapja (majd leírom, mi, ha válaszoltatok).
Tételezzük fel, hogy várandósságod első harmadában kiderül, hogy a gyermek, akit vársz, 90%, hogy betegen fog születni. Korábban volt szó a férjeddel erről a kérdésről, miszerint, ha a gyermek magatehetetlen lesz, szellemi fogyatékos, egész életében ápolásra szoruló, akkor nem vállaljátok, és megszakítjátok a terhességet.
De a gyermek szinte csoda, hogy megfogant, évek próbálkozása, első baba, megszeretted, nem akarod megszakítani a terhességet, és ott van a reménykeltő 10%, hogy egészséges lesz. A férjed ez esetben nem akar részt vállalni a család életéből, sok veszekedés után ez lett a konklúzió. Mert ugyan jól keres a pár, de a férj nem akarná arra "pazarolni" az életét, hogy életben tartsanak egy beteg gyermeket, aki egész életében fel sem fogja a szülei áldozatát, hogy mennyi mindenről lemondtak érte.
A nő úgy gondolja, hogy amíg a gyermek reagál a szeretetre, addig nem mondana le róla. Lehet, hogy tanulni nem fog, nem lesz normális élete, de ha a szeretet nyelvén tud, akkor "van létjogosultsága". A férj pedig felesleges áldozatvállalásnak látja, és a válásról beszél. A nő ismerte korábban a férfi álláspontját.
Ti mit tennétek a helyzetben nőként?
válasza:Kedves 79-es. Bocsánat ha félre értelmeztem a válaszaidat!! A véleményem már leírtam, nem reménytelen, leírom mégegyszer.
Megtartanám a babát mert:
- A szívem alatt fogant meg és él
- neki is van az életre való joga
És hogy hogy látnám el, akárhogy megoldanám, nem mondom valószínű, hogy bizonyos szinten megviselne, de nem adnám fel, önzetlen szeretetben felnevelném, ápolnám, amíg tudom. Akármilyen beteg érzi, hogy szeretik, hogy ülsz az ágya mellett, órákig..sőt... hidd el, sajnos tudom. Szia!
válasza:Egy kicsit visszaszállok, ebbe az érzi, hogy szeretik dologba. Sajnos nem minden beteg ember érzi. Ahogyan a testünk nem fejlődik tökéletesen és az értelmi képességeink,úgy az érzelmi felfogóképességünk sem. Könnyen lehet, hogy egész életében szenvedést fog érezni, például a fizikai korlátok miatt.
Szóval én azt mondom (és én sem akarok meggyőzni senkit), hogy van különbség egy élet megmentése, és egy életben tartás között.
Egyébként én tisztellek a véleményedért, főleg, hogy ennyi emberrel szemben is vállalod, de őszintén szólva én is nagyon nehezen tudom megérteni. Értem az érveidet, csak azok hátterét nem.
válasza: válasza:Persze, értem én, ismerni kellene, igazad is van, de biztosan van valami ami egy ilyen érzelmi szálat elindít. Írtad is, hogy van a családodban beteg gyermek, viszont nem minden fogyatékosság egyforma.
Szóval egy down szindrómát nem lehet összehasonlítani egy spina bifidával.
Tehát gondolom van olyan betegség, amire te is nemet mondanál, vagy tévedek?
Tényleg érdekel a véleményed és köszi, hogy válaszolsz, tiszteletre méltó, ahogyan vállalod ezt :)
válasza: válasza:Persze értelek :) Érdekesek az ilyen vélemények, mert mutatnak egy új látásmódot, egy új szemléletet.
Vannak olyan betegségek, amiket fogyatékosságnak neveznek, de én például megtartanám a gyereket. Tehát ha az egyik kezén hiányozna 3 ujj, akkor megtartanám, de van, akinek ez is sok.
Viszont ha mondjuk maximum 3 éve van hátra, és élete végéig ágyhoz kötött lenne, akkor nem, mert nem akarok szenvedést okozni.
válasza:Egy ismerősöm mesélt egyszer a sérült húgáról. Pedig ő nem is az a magatehetetlen kategória, olyan 4-5 éves szintjén van a maga huszonvalahány évével. Szobatisztaság ok, és magára lehet hagyni az udvaron, eljátszogat. Mégis megmondta a nővére kerek-perec, hogy nyűg. Neki már nem, mert nem él velük, családja van, de az édesanyjának igen. Belefáradt, türelmetlen vele, nehezen viseli a hisztiket, meg úgy mindent. Ez a "sok szeretetet adnak" szöveg még addig cuki, míg a gyerek valóban gyerek, míg van remény, hogy fejlődik. Mikor már egy felnőtt ember tart ezen a szinten, a szülő meg belefásult ebbe a megváltoztathatatlan helyzetbe, már nem tud örülni a gyermeke új rajzának, amin jobban sikerült a lovacska, mint eddig. Csak az újságokban, tévében szeretik az ilyen sztorikat leadni, hogy az emberek szemében, mint hősök tündököljenek ezek a szülők és elmarasztalják azokat, akik nem vállalták a nevelésüket. És a sok manipulálható ember benyeli ezt és skandálja: "Igen, én is ezt tenném ebben a helyzetben, mert az én gyerekem. Látszik rajtuk, milyen sok szeretetet kapnak a sérült gyerektől!"
Azt is mondta ez a nő, ő a saját gyermekének mindenképp akar testvért, mert ő egész életében egykének érezte magát, hiába volt neki ott a testvére. Szégyellte őt.
Egy másik esetet egy kolléganőm mesélt. Ott már olyan 35-40 körüli a "gyerek". Ő is kb. olyan állapotban van, mint az előbbi történetben említett lány. Csakhogy férfi és kb. 120 kg. Ha nem vezettetik le vele az energiáját, nekimegy a 70 körüli szüleinek. Vagyis hisztizik, ami ugye más egy 4 éves kisfiútól, mint egy 120 kg-s 40 éves férfitól. Így hát a nyugalmuk érdekében hóban-fagyban, minden nap kénytelenek sétálni vinni, hogy levezesse az energiáit és bírjanak vele. Mondta a kolléganőm, rémes látni őket. Ketten fogják két oldalról, és vezetik, néha az ellen is tiltakozik, majdnem fellöki a törékeny idős szüleit.
válasza:Érdemes elolvasni Jodi Picoult könyveit hasonló témában. Ott mondjuk sokszor nem szellemi betegségről van szó, de a család nehézségeit így is jól szemlélteti:
- A nővérem húga
- Törékeny
- Házirend...
válasza:Vannak szörnyű betegségek valóban..... és vannak különböző vélemények is..:)
Köszönöm mindenkinek a hozzászólásokat!! Szép napot!
20 éves anyuka!!
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!