Annyira elegem van már belőle, hogyan tudnám elérni, hogy rájöjjön mit veszít?

Jártam egy fiúval, soha senkivel nem voltam/vagyok ennyire egy hullámhosszon, mint vele. Mások visszajelzései alapján én is illik hozzá, jó hatással vagyok rá.

Amikor összejöttünk először aranyos volt, aztán elrontottam, de 1 év után újra összejöttünk. Akkor is gyerekek, összeköltözés, stb. Majd ahogy durvább lett a munkája, és kezdett kikészülni, úgy lett f.sz velem is. Decemberben még kétszemélyes ágyakat nézegetett, majd hagyott volna kint megfagyni, amikor lementem hozzá 300 kilométerrel arrébbról. Aztán szakított velem neten keresztül. Azt mondta van még esélyem, aztán azt, hogy nem, aztán hogy fontos vagyok neki, de nem tudja mennyire, nem bízik bennem, nem vagyunk egy szinten. Utána volt, hogy két hétig nem szóltam hozzá, és közben az ő városában kaptam állást.

Amikor ezt megtudta, hogy a nővérével testvéri kapcsolatban vagyok, és nála aludtam mikor lakást néztem rámírt, hogy gratulál a munkámhoz. Utána aranyos volt, beszélgettünk, játszottunk. Kihagytam a srác stílusát.

Nagyon makacs, nehéz ember, akinek van pár jó napja, de ha naponta érdeklődöm felőle az agyára megy. Ő a nővérével is 2-3 hetente tartja a kapcsolatot, az apjához is alig szól, pedig ott lakik a szomszéd szobában. Nincsenek barátai, az ismerőseit akkor keresi, ha kell neki valami. Ilyen szempontból én tapadós vagyok, keresem a társaságát, szeretem amikor normális, jól kijövünk.

Folytatom, hogy leköltöztem ide, majd a hét elején elmentem vele vezetni. Beültem hozzá, figyeltem, amikor az oktató kiszállt bátorítottam, mondtam mire figyeljen. Utána visszahallottam, illetve a srác is mondta, hogy miattam ment neki olyan jól, mert ott voltam, ezt az oktató is mondta. Ezután meghívott hamburgerezni, sétáltunk, beszélgettünk. Majd kedden is hívtam, akkor még bírta, bár amikor a segítségét kértem mondta, hogy kicsit gondolkodnom kellene, ésszel kellene segítséget kérnem (pitiáner dolog volt). Akkor még beszélt arról, hogy közös munka, mert lehet itt az én munkahelyemen lenne neki egy jobb állás, mert a mostani munkahelyén kikészítik, illetve van egy általam elvállalt munka, amiben felajánlottam, hogy segítsen, tanul is, és felezzük a pénzt.

Tegnap is felhívtam, hogy sütöttem, ma vinnék neki, mikor ér rá... hát nem tudja meddig dolgozik, meg zaklatom azzal, hogy minden nap felhívom, miért mondja el az amúgy is borzalmas napját, beszélünk a semmiről, illetve játszani is azért nem játszik velem, mert béna vagyok, neki abban van tapasztalata, nekem másban. Ja igen, 14 éves kora óta a gép a legjobb barátja, a legmozgalmasabb napján dolgozik, játszik, alszik.

És már elegem van belőle. Ha van munkája azért vagyok szar, mert a kevés idejéből elrabolok azzal, hogy keresem, és érdeklődöm felőle, mert neki 2 hetente 1 beszélgetés elég... ha nincs munkája akkor azért hisztizik, mert nincs, és nem tudja hasznosan eltölteni, bedepizik. Akkor is hiába megyek át hozzá, vagy hívom fel, azt mondja a süti nem teszi boldoggá, neki pénz kell meg munka.

De azt nem veszi észre, hogy nyalom a s.ggét, komolyan 2 éve játsszunk ezt... hibáztam, de mindenki azt mondja, hog y az csak kifogás, mert akkor közös életet se tervezett volna velem mikor újra összejöttünk. Mindenki szerint jaj annak, aki a felesége lesz, mert sokat fog sírni. Komolyan a legtöbb pasi összetenné a kezét, ha ilyen barátnője lenne, és ez most nem beképzeltség. Igyekszem bevonni a dolgaimba, viszonylag jól is nézek ki, nem vagyok plázacica. A nővére nagyon szeret, meg úgy az egész családja, csak ő ilyen... ha jó napja van akkor nagyon jól elvagyunk, de utána én vagyok a rossz, velem nem lehet kijönni, és nem fogom fel, hogy hagyjam békén...

Annyira elegem van már, hogy töröm magam, munkát igyekszem neki találni azt remélve, hogy hátha akkor megbecsül, és lehiggad, de mintha fel se fogná, hogy segítem... nélkülem reménye se lenne, hogy elmehet onnan... Tudom, hogy el kellene felejtenem, igyekszem, de mikor már túl lennék rajta jelentkezik, és beszélünk, és aranyos... mivel szinte már családtag vagyok, így megszakítani nem fogom a kapcsolatot, illetve szeretnék neki segíteni, nem tudom miért... talán mert remélem, hogy egyszer rájön, hogy értékes ember vagyok...

Kérlek írjatok minél többet, jó lenne ezt kibeszélni, már az is jó volt, hogy kicsit kiírhattam... és aki elolvassa, és értelmesen válaszol is, annak is köszönöm.