Mennyire tudsz úgy élni, hogy kizárd a társadalmi elvárásokat?

Az én felfogásomhoz a 12-es és a 23-as válaszoló áll a legközelebb. Azért nyilván valamennyire hat rám a társadalmi elvárás (nem fingok buszon és nem megyek temetésre neonzöldben), de igyekszem ezt csak ott betartani, ahol ártok vagy fájdalmat okoznék valakinek, ha nem tartanám be. Ahol csak a véleménye ütközik a másik embernek az enyémmel, arra magasról teszek.

Mondjuk felmerült bennem az is, hogy amit saját véleményünknek tartunk, azt mennyire befolyásolta a társadalom, én pl. a szőrt magamtól lehet, hogy csak a hónaljamról szedném le, mert ott zavar, de a lábamról is szedem, mert nélküle tartom szépnek, erre hiába mondom, hogy ez a saját ízlésem, mert nyilván nem véletlenül alakult így. Viszont ha hagynám visszanőni, azt meg azért tenném, hogy mutassam, hogy nem érdekelnek a társadalmi elvárások, vagyis végeredményben ha lázadnék, akkor is ugyanazok az elvárások irányítanának... Teljesen nem lehet függetlenedni...

Én így szeretnék majd élni, mert kifejezetten zavarnak a társadalmi korlátok. Szerintem csakis saját magunknak kell megfelelnünk nem pedig más emberek elvárásainak.

Szép dolog ha valaki a hivatásának vagy a családjának szenteli az életét,de én ehelyett szeretnék inkább világot látni(lakókocsival),megtalálni önmagamat,alkotni,megvalósítani az álmaimat és persze úgy élni ahogy az nekem tetszik.Sok mindent ki szeretnék próbálni.Egyetemre se rögtön érettségi után fogok menni.És ha végül mégse sikerül és utcazenész leszek Párizsban,hát az se baj:) Egy életünk van,minden perc ajándék. Meg kell tanulni meglátni a szépet minden pillantban,meghallani az óceánt egy esőcseppben.

16/l

én nem tudnék háztartásbeli lenni,nekem fontos a függetlenségem

úgy gondolom azzal a páromnak olyan hatalmat adnék a kezébe amit nem tudnék elviselni,nekem soha ne mondhassa senki még véletlenül sem hogy amig én tartalak el...stb..

arról nem is beszélve hogy ha netán nem úgy alakulnának a dolgok ahogy tervezzük,legyen lehetőségem tovább élni az életem,ne máson/másokon múljon mit tehetek meg és mit nem..

voltam otthon a gyerekemmel,másfél évet bírtam

imádom,szeretem,nagyon jó volt otthon de ahogy egy korábbi hozzászóló is írta,unatkoztam..vágytam a felnőtt társaságra hogy történjen velem valami/bármi..hogy utálhassam a főnökömet vagy éppen ne utáljam:))

én személy szerint alkalmatlan vagyok erre

de sokan viszont erre születtek,hogy mindent a családért tegyenek és ezzel sincs semmi baj,főleg ha anyagilag ez nem okoz gondot..teljesen meg tudom érteni:))

a kérdésre meg elfelejtettem válaszolni:))

természetesen valamennyire meg kell felelni a társadalmi normáknak,hiszen időre kell dolgozni menni,megfelelően elvégezni a munkát,nem orrba verni senkit csak mert ehhez lenne kedvem..de ettől még nem érzem úgy hogy bedaráltak volna,..

ki is költözhetnék a mezőre,és élhetnék abból amit megtermelek,nem használva villanyt,gázt,egyebeket

de erre nem vágyom