Mennyi az az elvárható támogatás, amit a szülő kérhet a felnőtt gyerekétől?

Nálunk is hasonló volt a helyzet. Már úgy gondoltam nem is fog megváltozni (volt veszekedés, nyugodt megbeszélés, pár hónapig nyugi) amikor eldöntöttük hogy gyereket szeretnénk. Na akkor megmondtam hogy oké, akkor leülünk anyukáddal, havi 15.000 ft-ért bevásárolunk neki hogy ne tudja minden szarra elkölteni, de ennyi. Ha ez működik 4 hónapig, akkor az 5.-ben abbahagyjuk a védekezést. Működött, bár voltak viták, de párom mindig nemet mondott és kiállt mellettem/mellettünk.

Ennek már lassan 2 éve, már 10 hónapos a lányunk és a rendszer jól működik. Havi 1 közös bevásárlás, nála 15e a limit. Korábban mindig mentek az alkudozások hogy "de még ez is kell" de most már nagyon ügyes, akár 3 hétre is be tud vásárolni (óvónő, ebédet kap a munkahelyén). Érdekes módon a rezsit is ki tudja gazdálkodni, sőt, ajándékot is szokott venni a lányunknak :-)

A környezetemben is azt tapasztalom hogy ha kell, akkor megoldják a szülők. Amíg meg a gyerek hagyja, addig nem is akarják megoldani.

Azzal viszont egyetértek, hogy ésszerű keretek között a normális szülőt, aki valóban felnevelte és nem csak megszülte a gyerekeit, illik támogatni.

Míg otthon laktam a fizetésem felét odaadtam anyukámnak na meg a konyháza is vettem ezt-azt. Most hogy kulon vagyunk, pénzt nem adunk, mert így is nehezen élunk meg pici babával. De ha tudunk akkor más dolgokban segítunk: kenyér, zoldség (ha neki még nincs a kertben) meg ilyenek.

Szerintem a mai világban nem teheti meg, hogy a fizetése nagy részét hazaadja a szuleinek, hiszen mind a kettojuknek nyugdíja van+ még mellék jovedelme az anyjának. Persze ha 1x-2x szukség van segítségre, mert mindenki megszorulhat, akkor segítsen. De ne vegyék már ezt természetesnek.

25 N

A párod arra költötte a pénzét, még a közös vésztartalékot is amire akarta. Nem vont tége bele a döntésébe..... folytatni is lehetne a gondolatmenetet....

Beszéld meg vele.

Nincs olyan, hogy elvárható összeg!

Ha egy szülőnek elvárásai vannak ezzel kapcsolatban, az nem normális. Szerintem még a felajánlott segítséget is megalázó kissé elfogadni a gyerektől, nemhogy kifejezetten elvárni, hogy adjon.

Miért is?

Gondolom, minden fiatal is szeretne családot, gyerekeket, egy lakást, vagy mondjuk egy autót és szeretné a gyermekeidet majd taníttatni, és persze betegség/állás elvesztése esetére biztonsági tartalékot képezni.

Ha ebben a szülők akadályoznak, az nagy hiba.

Persze ha nagyon szorult helyzetben vannak, illik támogatni a szülőket, de én akkor sem pénzt adnék, hanem élelmiszert, nyersanyagot, olyan dolgokat, amikre tényleg szükség van egy háztartásban. Sajnos a magyar emberek nagy része nem tud bánni a pénzzel.

Olyat is ismerek, aki pénzt kért minden hónapban a gyerekétől, és továbbadta valakinek, akit sajnált a szomszédságában...

Ha meg azzal dobálózik a szülő, hogy de ő felnevelt, az szánalmas, még egy állat is gondoskodik a kölykéről, már elnézést, ne azért vállaljon valaki gyereket, hogy megkapja a családi pótlékot, öregségére pedig a nyugdíjkiegészítést.

De egyébént ez helyzetfüggő. Ha szeretetteljes a kapcsolat a szülőkkel, szívesen segít a gyerek (bár az ilyen szülők általában még a kevésből is inkább adni próbálnak), de ha a gyerek emlékszik rá, hogy gyerekkorában is nagyon spóroltak rajta, nem is foglalkoztak nagyon vele és most sem nagyon érdeklődnek iránta, csak a pénze kéne, akkor nagyon gáz a helyzet.

Ismerek olyat is, aki magyar átlag bevétellel rendelkezik és mégis kérne a szüleitől, és olyat is, aki kisnyugdíjas, és mégis varázsol valahogy pénzt az unokái zsebébe időnként.

Egy komoly párkapcsolatban erről közösen kell dönteni.

Ha már most titokban csinál dolgokat, mi lesz később?

Na most lehet, hogy az Én családom különleges (ezek szerint), de meg sem fordulna a fejemben és anyuéknak sem, hogy nekik fizessek. Külön háztartásban élünk mi is, ők is. Ők nyugdíjasok mindketten, mi pedig dolgozunk. Ha valakinek nincs pénze, adunk KÖLCSÖN egymásnak,amit fizukor-nyugdíjkor VISSZA ADUNK!

Oké, hogy felneveltek stb stb, de hát kapnak nyugdíjat, albérletet nem fizetnek, gyakorlatilag nekik a rezsi van meg a kaja. Na most nálunk meg van 3 gyerek... Szinte mindig ők adnak nekünk, nem fordítva :D Van amikor vissza adom, de sokszor csak legyint, hogy költsem a gyerekekre.

Majd ha már nagyon öregek és betegek lesznek, természetesen akkor segítjük őket a mindennapi dolgok elvégzésében, de hol hallott már olyat valaki, hogy nekem KÖTELEZŐ és ELVÁRT őket havonta pénzzel támogatni??

A kérdező esetében meg pláne... mindkét szülő nyugdíjas, a nyanya még dolgozik is, nekik kellene nektek adni, hogy alapozzátok a jövőtöket. MINT EGY NORMÁLIS CSALÁDBAN!!!