Miért nem kezdenek az alkoholista szülőkkel valamit? Ezt miért nézik el?

Azért mert olyanok a törvények, hogy semmit sem tudnak vele mit kezdeni, mindaddig, amíg vér nem folyik.:(

Vagyis tudnak, de nem elég az, amit tenni lehet velük, így hamar szabadulnak és csak még jobban ártanak.:(

Meg persze gondolom apád is mások előtt szépnek és jónak mutatja magát és igaz a mondás, hogy más látni és más lakni.

Miért nem volt segítség a válasz? Kérdezted, hogy miért nem kezdenek valamit az ilyen szülővel? Válaszoltam, mert ilyenek a törvények, hogy nem teszik lehetővé és pont. Nincs más válasz.

Én is végigmentem ezen. Ha lelki terrorban tart titeket, arra nincs büntetés. Megoldás, hogy fogjátok magatokat és elmentek onnan.

Ha testi sértést is elkövet, annak is vannak fokozatai. Egy szimpla pofonért nem fogják leültetni. Ezért írtam, hogy amíg vér nem folyik. Súlyos testi sértésért igen, fognak vele mit kezdeni. De addig nem.

A másik út, ha olyat tesz, mentőt hívsz hozzá, elviszik a pszichiátriára, ahol szépnek és jónak mutatja magát, 2 nap múlva saját felelősségre hazajön és a többit lehet sejteni.

de, az első segített, mégpedig azzal, hogy a kérdésedre válaszolt. a második közölte veled az együttérzését. te meg itt kiabálsz még mindig. azt szeretnéd, hogy odamenjünk és elgyepáljuk apádat? jó, akkor írj ki kérdés, hogy "ki jönne ide xy címre helyre rázni az apám agyát?" és jönne a sok válasz, hogy szívesen mennék, de törvénybe ütközik. ördögi kör, mi? amúgy kérj segítséget rokonoktól, menj családsegítőbe, és ne itt "üvöltözz" azokkal, akik úgysem tudnak tenni semmit.

amúgy tudom, hogy lesz.rod, de kitartást kívánok.

a rendőrség nem avatkozhat bele családi dolgokba. nekem ezt telefonban mondták,miután barátom alkoholista apja neki ment,hogy összeverje.

szépen lecsesztem a rendőrt,ordibáltam vele ahogy kell és szépen kiküldtek egy kocsit. ezekkel úgy kell beszélni,mint az utolsó c*okkal és akkor talán tesznek valamit

A törvények mai állása szerint semmit sem lehet tenni ez ellen. Ha mégis, valószínűleg állami intézetbe kerülsz egy több évig tartó huzavona után, amiben a perekre, ügyvédekre, büntetésekre a gatyátok is rámegy.

Tudom, hogy nem segít gyakorlatban, de talán némileg megerősít, ha látod, hogy nem vagy egyedül. Én is így nőttem fel, sosem léphettem semmit, mert anyám folyton azt hangoztatta, hogy mit szólnak majd a rokonok, ismerősök, többre tartotta az ő véleményüket, mint a lnya testi-lelki egészségét (igen, testit is, mert akadt, hogy apám kórházba juttatott - idegosztályt és sürgősségit is megláttam, utóbbit csonttöréssel, mikor nekem esett egy évközi hármas miatt, miközben mindenből kitűnő voltam, az adott tárgyból is meglett a jeles). Nem egyszer kellett menekülnünk éjjel, felöltözve aludtam, folyton attól félve, mikor töri rám az ajtót apám. Aztán, ahogy betöltöttem a tizennyolcat, és leérettségiztem, közöltem anyámmam: te önként vállaltad ezt, én nem, és leléptem. Apámnak pedig ultimátumot adtam: ha még látni akar ebben az életben, akkor arra a néhány napban visszafogja magát. Amint nem tartja magát hozzá, elbúcsúzhat a lányától.

Tudom, hogy nem segít, ha türelemre intelek, mégis azt mondom, várj. Tanulj, ahogy tudsz, hozzd ki magadból a legtöbbet, hogyha eljön az ideje, legyen hova menned. Tanulj, hogy később továbbtanulhass egy távoli egyetemen, mert ez az egyetlen olyan kiút, amiből később profitálhatsz is. Most még fáj, ami veled történik. Később viszont, ha kikerülsz a világba, rá fogsz jönni majd, mennyire megedzettek ezek az évek, és mi mindenre megtanítottak, amiket később nagyobb tétek és veszteségek mellett tnaulhattál volna csak meg. Tudom, hogy nem segít, ha sok erőt kívánok, de szükséged lesz rá, ha nem akarsz belebolondulni és később normális életet akarsz élni, távol tőle.