Ti hogy viselitek el, ha nagy (20-30) "gyereketek" nem mondja el szinte soha, mit mikor csinál?

Szerintem nem szabad kérdezni semmit, hadd legyenek titkai vagy legalábbis privát szférája.

Viszont ha együtt éltek, beszéljétek meg, hogy ha valaki elmegy hazulról, jeletse be, hogy mikor szándékozik hazajönni, illetve jelezze, ha később jön (SMS is jó), így nem aggódik senki, hogy valami baj van-e éjjel... Ennyi az együtt élő felnőttek között teljesen OK szerintem.

Ez van ha felnőnek a gyerekek.

Én semmit...

Úgy is elmondja ha akarja.

Amúgy engem is idegesített mikor megkérdezték hova megyek meg mikor jövök. "Mit tudom én?!

Ha felnő valaki már nem érzi úgy hogy be kéne számolnia. Hiszen a saját élete azt szeretné élni mindenki.

Ezért van az hogy el szeretnének költözni a 20-30-évesek.

És élnék már a saját életüket.

Bár mai világba nehéz az ilyesmi. Házat venni irreális ilyen kis keresetekből az albérlet meg ablakon kidobott pénz.

Én például csak azóta mondom meg hová megyek mióta nem kérdezik meg. Annyi korlátozásba ütközik az ember amúgy is hogy nem kell még ezt tetézni még fölösleges kérdésekkel. Amúgy ha megkérdi anyám hogy mikor jövök nekem rögtön az ugrik be mint mikor 10 éves voltam és megszabták meddig maradhatok.

És egy majd 30 éves embernek egyáltalán nem esik jól ha 10 éves szinten kezelik. Olyan elnyomás érzést vált ki.

Szóval én se fogom ezt így megkérdezni. Vannak célra törőbb kérdések is amire még lehet válasz is születik.

Ha vacsoráról késel megehetem e a kajád?

Kell e ma a kocsi? Visszaérsz e segíteni xy munkába.

Ezekre a kérdésekre azért szokott valami érdemleges választ kapni a szülő vagy ha nem akkor legalább egy smst vagy telefont hogy változott a program valami miatt.

Én ezt a taktikát inkább ajánlom.

Én költöztem amint lehetett 18 évesen,igy saját tapasztalat nincs.

De párom 28 éves koráig szüleivel lakott (bár volt pár év amikor kolis volt távol).

ÉS anyuka képes volt rácsörögni randi kellős közepén,hogy mit főzzön,mikor ér haza,blablabla...És csodálkozott hogy engem nem mert hazavinni jóideig,nem is mondta otthon hogy van valakije csak mikor már szóba került hogy költözzünk össze.Most is telefonálgat,tudakolózna hogy melyik percben mit csinál párom,de lerázom.

én érettségi után oda mentem, azt csináltam ami jól esett, nem kellett elszámolnom vele.

persze ha valami jó történt azt elmondtam, ha valami ciki, arról inkább hallgattam, nem akartam anyám vérnyomásával játszani :)

ha manapság valami buliról mesélek, akkor is csak azon aggódik, h ne igyak sokat.

24l

amúgy 19 éves korom óta nem élünk együtt, szóval sosem volt ebből gondom.

Már nem élek a szüleimmel, de velem is előfordult, hogy 2 órát terveztem valahol maradni (többnyire barátoknál, haveroknál) és egész éjszaka lett belőle. Ilyenkor azért telefonáltam egyet, hogy reggelre várjanak. De hogy mit csináltam az éj folyamán, az rám tartozott és nem is kérték számon. Ha érdekes sztori volt, úgyis elmeséltem. Felnőttek közt féltés van, aggódás van, számonkérés nincs.

De azért volt, hogy elfelejtettem telefonálni. Nem csináltak ügyet ebből sem, de azért én megígértem, hogy legközelebb nem felejtem el.