Ha nem beszélgetünk, a kapcsolatunk halálra van ítélve?

Szia!

Beszélgetni kell egy kapcsolatban. A rengeteg zavar, baj ott keletkezik, ha két ember nem tud megbeszélni egymással dolgokat. Ez mindenre vonatkozik. Képzeld el, ha te gyermekként nem beszélgettél volna a szüleiddel vagy fordítva.Az egész élet kommunikáción alapszik. A sejtek is kommunikálnak, a méhek, a hangyák.... :) Hogyne lenne fontos :)

vannak csendesebb tipusok, lehet, hogy a barátod is ilyen. Szerintem az nem baj, ha nem fecsegtek, csacsogtok egész nap, te nő vagy, neked szükséged van erre is, de ő férfiból van:p A lényeg, hogy a problémákat megtudjátok beszélni, ebben legyetek partnerek. Egy valamiben te is hibás vagy, ha el akarja mondani mi történt a munkahelyén, hallgasd meg őt, olyat nem mondhatsz , hogy nem érdekel ez is hozzá, hozzátok, a kapcsolatotokhoz tartozik. Hogyan várod el, hogy beszélgessetek, ha ő nem mondhatja el ami fontos neki?

Amúgy a szüleim 22 éve házasok és egyszer se láttam őket, csacsogva beszélgetni, pusmogni. A férfiak nem ilyenek ( a párom se, a haverjaim se), anyukám beszédes tipus, hát beszélget eleget a barátnőivel...mégis jó csapatot alkotnak apukámmal, hiszen a minden napi dolgokban együtt tudnak működni. Nem hiszem, hogy emiatt halálra lenne itélve a kapcsolatotok, attól már inkább, hogy nem figyeltek oda egymásra.

egy nő

Sokféle kapcsolat van.

Van olyan is, ahol a két fél egymásra van utalva, mert egymást kiegészítő játszmáik (Emberi játszmák, tranzakció analízis, sorskönyv, Eric Berne -jó keresőszavak) vannak. Ettől Ők még életük végéig együtt maradhatnak, csak az életminőségük lesz sz@r, mert abból áll, hogy egymást marják naphosszat. Valamiért azt hiszik, pont erre van szükségük.

A JÓ társkapcsolatban a kommunikációnak működnie kell. Mert mindenki elsősorban önmagáért felelős és csak aztán a másikért. (Belégzés-kilégzés-belégzés-stb.) :oD

Tehát az nem várható el a párunktól, hogy jó gondolatolvasó módjára kitalálja, az adott pillanatban mire van szükségünk? Az várható el Tőle, hogy ha konkrétan megnevezzük a szükségletünket, akkor azt teljesítse, ha nincs ellenére nagyon. Nagyjából értelmetlen a következő kérés: "Szeress engem jobban!" -mert nincs benne a hogyan. Majdnem tökéletesen pontos ellenben a következő: "Most gyere el velem sétálni a Dunapartra egy fél órát!" -ebben benne van, hogy mit akarok, mikor akarom, hol akarom, mikor teljesül a kérésem. Ennek fényében a másik fél dönthet, hogy meg tudja-e, meg akarja-e adni nekem? Nekem pedig meg lehet az a jó érzésem, hogy a kívánságom teljesült. (Persze, ha egy hülye pitsa/f@sz vagyok, akkor ebben is találhatok kivetnivalót, mert azt nem mondtam, hogy milyen ruhában jöjjön, gyorsan vagy lassan menjünk, miről beszélgessünk közben stb. De ez már az én bajom...) :oP